Kóstolás a macedón gyöngyszemben

 

A Stobi után Kavadarciba a szállásunkra igyekeztünk. Többek közt ott található a Tikves giga borászata és az a Popovi pincészet, aminek az apartmanjában éjszakáztunk. Már a megérkezésünkkor, a hallba lépve, a padlón egy pincére néző látványablak fogadott minket, amitől csak ámultunk és bámultunk. A papírok gyors elintézése után a Stobis élményeken felbuzdulva, előálltam egy vasárnap esti borkóstoló ötletével, amire ők hamar kötélnek álltak. Eleinte ez bátor gondolatnak tűnt a Stobis kalandom után, de némi pihenő, valamint egy liter víz elfogyasztása után helyre állt a pH értékem. 

Mint megtudtuk, a családban a borkészítés ötlete 2018-ban, egy görög nyaralás során merült fel, majd néhány hét leforgása alatt meg is alapították a céget. A férfi fotós, övé a város Fuji fotóboltja, a felesége fogorvos, rendelője fölött pedig a Fuji Dent olvasható. Ebből adódóan az első évjáratukat még Fuji néven készítették el, ezt követte családi, Popovi név adása. 

Alig néhány hektáron helyi, illetve nemzetközi fajtákkal dolgoznak és évi 12000 palack bort készítenek. Magas minőségű boraik hamar felhívták magukra a szakemberek figyelmét. Többek között jó kapcsolatokat ápolnak a közép-kelet európai borokra specializálódott Master of Wine-nal, Caroline Gilbyvel, aki számos alkalommal járt náluk sőt, bevallásuk szerint még a szerb miniszterelnök Vucic is szívesen kortyolgat az isteni nedűikből. Amennyire kicsik, annyira változatosak, ami a hordóhasználatukra is kiterjed. Az amerika, francia, szlavón tölgy mellett a magyarban is szívesen érlelik boraikat. 

Meglepetésemre a borsort egy ritka ősi fajtából, Stanusinaból készült rozéval nyitottuk, aminek a Momina Solza (lány könnye) fantázianevet adták. Az enyhén pink szín mögött, meglepően fűszeres aromák, feszes test, valamint friss eper, cseresznye ízek uralkodnak.  Lecsengését némi édeskés íz kerekíti le. Összességében egy kellemes, izgalmas rozé. +4 pont.

Annak ellenére, hogy nem vagyok a muskotályos fajták szerelmese a temjanikájuk egy olyan arcát mutatta, amibe egyből beleszerelmesedtem. A jó savak, enyhén zöldes ízek mögött, friss virág, bodza, ananász, banán, egres aromák jelentek meg. Émelygősségnek nyoma sincs, helyette egy szikár gyümölcsbombát kaptam.  6 pont 

A 2021-es cabernet sauvignon egy igazi gyümölcsös, mediterrán, nagy testű vörösbor. A vaníliás hordó mögött áfonya, fekete ribizli, szeder, csoki aromák, finom borsos fűszerekkel egészülnek ki. Picit populáris jellegű, kis hazánkban mégis nagyon közkedvelt lenne. A tanninjai viszont teljesen beértek, ami azon a klímán szinte kötelező jellegű. 7 pont 

Befejezésként jött a 3 hordó házasításából (vranec, merlot, cabernet sauvignon) készült 2022-es My Story. Feszes, tiszta illatokkal indít, amiben a fa csokis, borsos, vaníliás aromái gyönyörűen harmonizálnak a fajták különféle gyümölcsös jegyeivel. A nagytestű vranec vibráló savaira, fekete ribizlis, szedres, fűszeres ízvilágára vastag, bársonyos lepelként telepszenek a cabernet és a merlot áfonyás, érett szilvás ízei. Nagyon hosszú lecsengéssel bír. Erős 7 pont.

Kunci

Boros kaland a Balkánon! Irány Észak-Macedónia!

A 2024-es élményekkel teli forró nyár is szinte gyorsvonatként robogott el mellettem. Szeptember beköszöntével azt vettem észre, hogy egyéb elfoglaltságaim miatt blogos beszámolóim teljesen elmaradtak, amit most be szeretnék pótolni. 

Még június utolsó napján felkerekedtünk és Észak-Macedóniát átszelve, a Jón-tenger partján fekvő görögországi Pargaba vettük irányunkat. Egy nap alatt az 1150 km-es táv igen hosszúnak bizonyult, ráadásul három rázós határ várt minket, ezért két részre bontottuk utunkat, sőt némi trükköt is alkalmaztunk. Párom vajdasági származását kihasználva, az anyukájától, Zentáról indultunk. Autópályán szinte faltuk a kilométereket és meglepetésünkre 11 órarakor már az Észak-Macedón határ tűnt fel előttünk. Az örömünk hamar alább szállt, a tűző napon, két és fél órás átkelésben volt részünk. Ahogy mondani szokták, új ország, új impulzusok, az utóbbi viszont a vártnál erőteljesebben hatott ránk. A lepusztult, sokszor félig kész házak, a magyarnál is gyatrább úthálózat, a közlekedés morálja szinte meg sem rendített, na jó a közlekedés igen. Had említsek néhány példát. Az egyik benzinkútnál egy öreg bácsi figyelmeztetett minket, hogy a kígyó gyakori vendég, a másiknál pedig hajnalban a kassza mellett gázrezsón pörkölték a kávét, meg sem említve az út közepén kérődző teheneket. Extraként a cirill betűk nem ismerése már csak hab a tortán. Ezek után Bosznia-Hercegovinát csak a Balkán kapujának hívom. Persze, ettől szép és izgalmas ez a parányi ország. Ne feledjük, régi nevén Makedónia az Ex-Jugoszláv tagállamok közül messze a legszegényebb volt. Ipara gyenge, a nyelve azonos a bolgárral, a 25-30% albán kisebbségét, a területtel együtt az Albán állam legszívesebben beolvasztaná egy nagy albán birodalomba, sőt a görögök az EU-s tárgyalások kapcsán az országuk nevének megváltoztatására kényszerítették, így lett a neve Észak-Macedónia. 

A borok szerelmeseire viszont a habzsi-dőzsi vár. Az ország mezőgazdasági területének 10%-án szőlőt termesztenek, ennél nagyon felületet egyedül a dohány élvez, röviden szólva, a boros szektor komoly szerepet tölt be a gazdasági életében. Jelenleg 25000-30000 hektár környékén húzható meg a határ, de néhány évtizedet visszarepülve majd 40000 hektáron folyt munka és joggal érdemelte ki Jugoszlávia szőlőskertjének járó címet!  Azt se feledjük, az ottani területek a spanyol Rioja-val fekszenek hasonló szélességi fokon, ezzel a kontinentális és hegyvidéki hatás mellett klímáját a meleg mediterrán is komolyan befolyásolja. Ahogy a magyarok, úgy ez az ország is keresi a boros arculatát. Három nagy régiója közül (Pcinja, Pelagonija, Povardarie) az utóbbi a legfontosabb és az adja az ország termésének 90%-át. A legfontosabb fajtája a  szőlőterületeinek 40%-át kitevő vranec, a fehérek közül pedig a muskotályos jellegű temjanika. Persze, a cabernet sauvignontól kezdve, a chardonnay-n  át a petit verdot-ig rengeteg fajtával foglalkoznak. 

Eredetileg a Balkán legnagyobb, Tikves borászatába itt, szerettem volna ellátogatni, sajnos aznap zárva tartott, így esett a választásom az útba eső Stobira. Ez a fővárostól, Skopjétől 80 km-re, déli irányba található a Tikves borvidéken. Megérkezésünkkor 38 fokot mutatott a hőmérő, a hatalmas üres parkolójában pedig egy teremtett lelket sem láttunk. A klímás, húsz évvel ezelőtti stílusban berendezett étterembe belépve, egy asztaltársaság, három felszolgáló és a Kill Bill zenéjének egyik belassított változata üdvözölt minket. Mindezt úgy, hogy hajnali négykor keltünk és 700 km-t levezettünk. 

A borkóstoló hallatán egy fiatal pincér szívesen a rendelkezésünkre állt, aki előbb megmutatta az ultramodern pincéjüket, amiben egy akkora prés állt, amekkorát még életemben nem láttam, majd visszatérve egy nagyobb füzetet nyomott a kezünkbe, amiből gazdagon válogathattunk borokból. A srácról kiderült, még csak 16 éves, ötödik napja dolgozik a borászatban, sőt előző nap még egy 500 fős esküvőn vett részt. Ennek ellenére mesélt a cégről, ajánlani is tudott, csak a bevallása szerint egy kicsit fáradtnak érezte magát. Megtudtuk, évi 5 millió liter bort készítenek, ebből mindössze 5% a vásárolt tétel. A Stobi eredetileg egy ottani római kori város volt, a nevét is tőle vették át, a páva jelképüket pedig egy mozaikon találták. 

Az összes tételről egyenként nem számolnék be, de néhány csemegét mégis kiemelnék. A nyitásnál Bosznia-Hercegovina első számú fehér fajtájára a zilavkara egyből rácuppantam. Már csak azért is, mert a fajtát a 19. század végén az Osztrák-Magyar Monarchiában, magyar szakemberek szelektálták ki Trebinje szőlőtőkéi közül, sőt egyes kutatások szerint a hárslevelűnkkel rokonságban áll. Ízében krémes, viaszos, enyhén zöldcitrusos, gyömbéres, némi hársmézzel meghintve. Pici cukor is szorult bele. Nem csúcsbor, mégis van benne egy mély beltartalom. 5 pontot adok rá. 

A Balkán legfontosabb muskotályos fajtája, a Selection félédes temjanika nem nyűgözött le annyira, ezzel szemben a Selection 2023-as, hordós chardonnay annál inkább. Vastag, krémes, enyhén zöld almás, vaníliás, fehér trópusi gyümölcsös ízei, jó savai, igazi újvilági stílust képviselnek. Nem zavaróan, de némi cukor ebbe is  beleszaladt. Erős 6 pont 

Az ország első számú vörös fajtája, a fekete lónak is nevezett 2020-as vranec Selection élénk vadságával, hatalmas potenciáljával tett rám mélyebb benyomást. Komplex ízvilágában, az aszalt meggy, gránátalma, feketeribizli, feketebors, csoki aromái mögött, némi bársonyos jelleg is felfedezhető. A jó közepes vastagságú, vibráló savgerincű, szikár testű, hosszú lecsengésű bor még távolról sincs a csúcson. 6 pontot adok. 

Ínyencségként megízleltem egy 2020-as nagytestű petit verdot-t is.  Erdei bogyós, szedres, vaníliás, érett szilvás, fekete csokis aromái, hosszú lecsengéssel bírnak. Picit populárisra készült, de még így is alsó hangon 7 pontot adok rá. 

Hamarosan folyt. köv.

Kunci

Ittatok már Észak-Macedóniából bort?

Az egyik montenegrói bevásárlásunk során szembe jött velem egy 2019-es Tikves Luda Mara vranec, amit semmiféleképpen sem szerettem volna kihagyni. Igaz, a bor Észak-Macedóniából származott, viszont korábban néhány alkalommal szerencsém volt borokat ízlelni abból a balkáni országból, na meg a Platnaze-ban aznap kóstoltam néhány remek vranac-ot (Észak-Macedóniában vranec), így az élményen felbuzdulva hamar a kosaramba landolt a palack. A 8,5 Eurót is pazarnak találtam, főleg úgy, hogy a Luda Mara egy magasabb kategóriájú borcsaládba tartozik. A Luda Mara a Tikves régiót átszelő legendás folyó, a szőlő alapanyagát pedig kézzel szüretelték. 

Az 1885-ben alapított Tikves borászat több mint 1300 hektárjával nem csak az ország legnagyobb, hanem a legöregebb borászata is egyben, a nevét meg a pincészetet körülvevő borvidékről kapta. Idehaza sajnos keveset hallani az alig 2/3 Dunántúl nagyságú ország borairól, pedig oly annyira létezik, hogy 25 ezer hektár szőlőterülettel rendelkezik sőt, az egykori Jugoszlávia bortermelésének legnagyobb mennyisége onnan származott. 

A Tikves borászat nem csak egy óriás, hanem nemzetközileg is elismert! A fiatal állam palackos borai exportjának 60%-át ő adja, sokáig pedig a világ egyik legjobb bortanácsadója Philippe Cambie (1962-2021) segítette fejlődésüket. Ugyan 1300 hektár szőlőterülettel rendelkeznek, ami már önmagában gigantikus méret, viszont 5000 hektárról még vásárolnak, ezzel évi 30 millió liter bort állítanak elő.

2019 Luda Mara Vranec

Illatában mély aromák jönnek, amiben aszalt szeder, meggy jegyek keverednek, csokival, kávéval, ánizzsal, borssal. Igen vastag borról van szó, színe meg már lassan feketébe vált. Savai az alap varanc-hoz képest tompábbak, de még mindig intenzíven tartják a bor gerincét. Picit túlhordózott, tanninjai tapadnak, ez sajnos ront az összhatáson, a fekete bogyós, aszalt gyümölcsös, keleti fűszeres jegyei azért felfedezhetőek. Kávés, vaníliás, kakaós lecsengésben végződik. 6 + pont