A farkasodúban! Bosznia-Hercegovina legjobb borászatában!

 

A Vukoje borászattal 2023-ban, a Neretva-völgyének egyik benzinkútján találkoztam először. Tankolás közben megakadt a szemem néhány borospalackon, és az egyiket gondolkodás nélkül megvásároltam. Az otthoni megbontásakor jött a meglepetés itt. Ennek kapcsán olvastam Trebinje városáról, amely hamar belopta magát a szívembe. Most itt vagyok, és az álom szerelemmé vált. 

A helyi borkészítés története egészen a rómaiakig vezethető vissza, amit az oszmán uralom súlyosan károsított. Modern kori fellendülése a 19. század második felében, az Osztrák–Magyar Monarchiához való csatlakozást követően indult el. Ehhez mi magyarok is jelentősen hozzájárultunk, ugyanis hazai szakemberek szelektálták ki azt a žilavkát, amelyet később a bécsi nagyurak szívesen kortyolgattak mulatozásaik során. A szinte fekete színű vranac (helyi jelentése: fekete ló) már csak hab a tortán. Be kell vallanom, ennél komplexebb szőlőfajtával még nem találkoztam. Minden benne van, amitől egy bor egyedivé, naggyá válik. A keleti fűszerek, az északi savak, a mediterrán nagy test és a nyugaton elvárt hosszú érlelhetőség. 

Bosznia-Hercegovina sem elsősorban borairól vált híressé, az 1982-ben alapított Vukoje ( vuk: jelentése farkas) pincészet mégis nemzetközi hírnévre tett szert. A 28 hektáros birtok nemcsak a boraival hódította meg a világot, hanem a 2,5 hektáros olajfaültetvényéről származó olívaolajjal is.

Mivel a szállásomra négy órára voltam bejelentkezve, a kiadós ćevapčići után a tűző napsütésben lábbusszal indultam útnak a város szélén található Vukoje Podrumi felé. A két részből álló pincészet igazi szentélyét a város fölé emelkedő dombra építették, ám az aznap zárva tartott, ezért a Zasad Polje szőlőültetvényei mellett működő lepárlóhoz és olajmalomhoz tartottam. A húszkilós hátizsákommal rendesen megsínylettem az utat. Mire odaértem, az arcomon patakokban folyt a víz. Többször erőteljesen elgondolkodtam azon, megmártózzak-e a mellettem folyó Trebinjica jéghideg vizében Odaérve a nyitott ajtó mellett működő légkondicionáló megváltásként hatott. Elöl-hátul sötét voltam az izzadságtól, a kulacsomból pedig másodpercek alatt teve módjára szivattyúztam fel fél liter vizet. Nem találtam senkit, ezért leültem egy karosszékbe, és az asztalon heverő, egy egykori jugoszláv államok pincészeteit bemutató könyvet kezdtem lapozgatni. Ekkor döbbentem rá, az elmúlt néhány évben mennyi borászatot ismertem meg ebből a csodálatos régióból. Mikor a kolléga megjelent néhány szó beszélgetés után már töltötte is az első tételt.

A Balkán muskotályos fajtájával egy 2025-ös tamjanikával indítottam a sort. A világos szín mögött az musktályos úgy uralkodik, hogy nem nyomja el a citrusos, zöldalmás, körtés enyhén narancsos, illatvilágát. Kortyában is szépen visszaköszönnek az illataromái. -6 pont 

A zilavkát nem hiába tartják a helyi fehérborok sztárjának. A 2025-ös évjáratában a friss citrusok mögött fehérgyümölcsös aromák sorakoznak, amik zöldes reflexekkel és lime-mal vannak megtoldva. Savai szépen belesimulnak a közepes citrusos, zöldalmás, virágos testébe amely idővel neutrálissá válik. Egy olyan gyönyörű bor, amit én is a bécsi nagyurak mellett én is kortyolgatnék. 6 pont 

2020 Tribunia. A cabernet sauvignon, merlot, syrah házasítása szinte kiugrik a pohárból. A sötét színe is impozáns, az illata pedig lenyűgöző. Meggy, szeder, csoki, szilva, szeder, feketebors. A hordó nem uralkodik, inkább a fekete erdei gyümölcsök lépnek előtérbe. A gyönyörű savgerince mellett a fűszerei  teszik játékossá és fiatalossá. Nagyon összhangban van. Hosszú lecsengésű. Egy igazi mestermű. 7 pont 

A vranac a környék igazi vörös sztárja. Ez még csak az alap változat, de már a fűszeres illata is majd kiugrik a pohárból. Fekete ribizli, értett meggy, szeder, csoki, feketebors. A nyelvemen az gyönyörű savgerince mellett a feketeribizli és az aszalt meggy uralkodik, amely csokival van körbefonva az ízlelőbimbóimon a fűszerek pedig szinte táncolnak. Gyönyörű elegáns bor. -7 pont 

A tikkasztó meleg csak fokozódott én meg némi alkoholgőzös lehelettel a szállásom felé indultam. Még egy pillanatra benéztem a szőlők és olajfaligetek közé, ahol bégető birkák társaságába futottam. Egyszerre trágyázták, nyírták a füvet a húsuk pedig ízletes. 

Az idő még melegebbé vált és egy órámba telt, mire legyűrtem a közel öt kilométeres távot. Ekkor pillantottam meg először a város jelképévé vált kőhidat, amelyet 1574-ben a nagyvezír, Mehmed-paša Sokolović elesett fia emlékére építettek. A híd korábban fontos kereskedelmi útvonalként szolgált Dubrovnik felé, sokan pedig a híres Mostari- híd kistestvérének tartják. Érdekesség, hogy az 1960-as években a folyó felduzzasztásával két évre teljesen víz alá került. Megmentése érdekében leengedték a tározót, majd néhány kilométerrel lejjebb, a város szélén építették újjá. A szállásomra érve hangos dörrenésre lettem figyelmes. Kinéztem az ablakon, és sötét fellegek csatározását láttam a fölém tornyosuló hegyek között. Szerencsére, csak néhány csepp eső hullott a településre. 

Este még összeszedtem a maradék erőmet, és nyakamba vettem a várost. Hétfő este ellenére hétvégébe illő, kisvárosi hangulat fogadott. A tinédzser lányok kicsinosítva, csoportokba verődve sétáltak, a bárok tele voltak beszélgető emberekkel, a gyerekek pedig önfeledten futkároztak a téren. Nem volt tömegnyomor, mégis pezsgett és egy különleges hangulatot árasztott. Csak hosszabb szemlélődés után jöttem rá, hogy nem a turisták, hanem a helyiek töltik meg a főteret. Ez mindent elárul a helyi szokásokról. Van itt, szerb, muszlim, katolikus, ortodox, mediterrán életérzés, ráadásul mindez Bosznia-Hercegovinában. 

Kunci

A világhíres Sandeman Pincészetben!

 

A második portói reggelünk ismét izgalommal indult. Előbb a Mercado do Bolhão piacán reggeliztünk, majd a Sandeman Pincészet kóstolóján folytattuk. 

A reggel 8-as nyitásakor szinte elsőként léptük át a piac bejáratát. Kíváncsian vártuk, hogy milyen különlegességekkel lepnek meg minket, az óceánnal és az egykori gyarmatokkal bíró ország kufárai. A piacok látogatása nálunk mindig kötelező jellegű, hiszen ezek adják a települések savát-borsát. Meglepetésünkre pazar, mégis kisuvickolt világ fogadott minket. A kereskedők épp csak éledeztek. Sokan ekkor itták meg az életet adó első koffeinbombájukat. A látvánnyal nem is volt gondunk, a bőséges áruválaszték szinte kívánta a vásárlást, de a piac tervrajzszerű rendezettsége és az emberek hiánya valahogy kiölte belőlünk a varázst. A helyi termékek mellett azért számos egzotikus gyümölccsel és fűszerrel találkoztunk. Különösen a  halas részleg, azon belül a szárított tőkehalak tetszettek a legjobban. 

Egy bőséges reggeli után végre elindultunk bort kóstolni Vila Nova de Gaiába. Hosszú tanakodás után portugál borszakírónőnk, "Livinhos" tanácsára a Sandemanra esett a választásunk. Épp csak ráléptünk a Lajos hídra, egy viharos széllel érkező felhőszakadással áldottak meg minket az égiek. Mire a pincéhez értünk, nadrágunkból csavarni lehetett a vizet. Szerencsére, nem problémáztak rajta. Öröm az ürömben, hogy a hirtelen jött zuhé a többi borkóstoló társunkat sem kímélte. Ettől még a hideg Douro-partjáról a hideg, sötét pincébe elég kellemetlen érzés volt belépni. 

A Sandeman-időszámítás 1790-ben, a 25 éves, skót származású George Sandemannel kezdődött. A fiatalember Londonba költözve, az apjától kölcsönbe kapott 300 fontból Porto- és jerezi sherryborokra specializálódva borkereskedést nyitott. A portói pincéjét 1811-ben alapította, a jerezit pedig 1879-ben. A borászat mindig élen járt a márkaépítés terén. Szinte már a kezdetektől fogva saját logóval ellátott hordókban szállította az isteni nedűit a szigetországba, majd, 1877-ben a Sandeman név védettség alá került. Ez volt az első olyan portói pincészet, amely saját címkéjű borait nagy volumenben hozta forgalomba. A mai logót 1928-ban a skóciai George Massiot Brown művész alkotta meg, aki a portugál egyetemi köpennyel és a spanyol kalappal zseniálisan ötvözte a portói és a jerezi jelenlétet. 

A borászat 1952-ig volt családi tulajdonban, majd részvénytársasággá alakult.1980-ban felvásárolta a Seagram cég, 2000-ben a Pernod Ricard, 2002-ben a Sogrape. 2004-ben a jerezi birtok a Nueva Rumasa csoporthoz került, amely 2011-ben csődöt jelentett, a márkanév viszont mindvégig a Sogrape tulajdonában maradt. Jelenleg a borkészítés a filippínó multinacionális szeszipari holding, az Emperador irányítása alá került. Mindezen túl, Sandeman név alatt Madeira bor is készül, így azon kevés márkák közé tartozik, amelyek e három borvidékről, egy név alatt forgalmaznak borokat.

A nagysága ellenére azon cégek közé tartozik, ahol megfizethető áron jó minőséget kapunk. Elmondásuk alapján az utóbbi kilenc évben több mint 600 nemzetközi borverseny érmét zsebelték be, amivel a legeredményesebb portói pincészetté váltak. Úgy hirdetik magukat, hogy a nagyvilágban percenként 18–21 Sandeman-termék kerül értékesítésre. Az utóbbiba gondolom, a Madeira- és jerezi palackok is beleszámítanak. 

A kóstoló előtt hosszú pincesétán vettünk részt. Többek közt megcsodáltuk a 40–50 ezer literes Balseiro hordókban érlelt Ruby és LBV borokat, valamint a prémium kategória (Tawny és Vintage Port stb.) számára használt 540 literes Pipe-ket. Mint megtudtuk, az utóbbiak a portói szolgálatuk végén sem mindig végzik a darálóban, mivel a tömény italok készítői előszeretettel érlelik bennük nemes nedűiket. Elég csak a család skót eredetére és a whiskykészítőkre gondolni. 

Továbbá, pillantást vetettünk az előző nap a folyóról látott Quinta do Seixo birtok makettjére és a legöregebb, legértékesebb Vintage Portok tárhelyére. Amíg ezekről csak álmodoztunk, addig a követő kóstolónkról már szuperlatívuszokban tudunk mesélni. 10, 20, 30 és 40 éves Tawny sor várt ránk. Képzeljétek csak el! 40 éves bor! Na jó, ez nem pontosan negyvenéves, hanem egy olyan cuvée, amely ízvilágának 40 éves borral kell megegyeznie. Röviden, könnyedén tartalmazhat benne nálam idősebb (1983-as születésű vagyok) alapanyagot is. 

10 Years Old Tawny PortoA meggyes, piros bogyós jegyek mögött már megjelennek az érleltségből fakadó kávé, karamell, datolya, érett szilva, kandírozott aszalt barack és tercier aromák. Mindezt a forralt bor jellegű fűszerek teszik pikánssá. Nem teljesen kerek, picit még rakoncátlan, de az előző napi borokhoz képest jóval kifinomultabb. –7 pont

20 Years Old Tawny Porto

Világosabb színén már érzékelhető a korosabb jelleg, amely illatában is megmutatkozik. Szájban a keleti fűszerek (fahéj, szegfűszeg, csillagánizs stb.) tömkelege mögött főként érett szilva, dohány, karamella, narancs, méz, avar, datolya, dió és sárgabarack aromák uralkodnak. Egyszerre krémes és tartalmas, a sav édes érzet is egyensúlyban van. Olyan, mint mikor egy zenekar összes hangszere egyszerre megszólal, majd jön a katarzis. Gyönyörű tétel. 8 pont

30 Years Old Tawny Porto

A 20 éveshez képes az érett ízvilág egy másik dimenzióba kapcsolt. A keleti fűszerek mellett érett szilvalekvár, dohány, narancs, datolya, dió, sárgabarack, kávé és karamell aromák dominálnak. A húszéveshez képest az ízek nem olyan intenzívek, kissé lágyabbak és laposabbak. Nem ad annyi pluszt. Már túl van a csúcsán, ettől még ne temessük. +6 pont

40 Years Old Tawny Porto

A 20 évesnél azért lomhább, a kora ellenére azért bőven rendelkezik intenzitással. Whisky, fahéj, a mama érett, enyhén poros jellegű szilvalekvárja találkozik a karácsonyi fűszerek sokaságával, majd datolya, dió, mogyoró, dohány, narancs, tejeskávé és karamell aromák következnek. Nagyon fűszeres lecsengésű. Kicsit olyan, mintha egy idősebb whiskyt kortyolgatna az ember. 7 pont 

Életem egyik legélvezetesebb kóstolósora volt.

Köszönet Sandeman!

Kunci

A cirfandli magyar nagyköveténél

A 7 csepp borvidék című könyvem tervezése során olyan borászokat válogattam össze, akiken keresztül az olvasó egy mainstreamen kívüli világba léphet át. Ennek keretében Szegedtől Pécsig, Miskolctól Lentiig, keresztül-kasul jártam az országot, közben pedig életre szóló élményekkel gazdagodtam. A 14 szereplő közül mindegy kit említünk: a Ság-hegyen gazdálkodó Dénes Tibort, vagy Miskolc egyik lokálpatriótáját, Sándor Zsoltit, történeteikkel mindannyian egy új világ kapuját nyitják meg előttünk. Ezek azok a feledhetetlen impulzusok, amelyek erőt adnak az embernek további munkáihoz. 

A mű megalkotása során számos álmom vált valóra, a legemlékezetesebb mégis, az egykori egyetemi városomhoz, Pécshez kötődik. Ennek megértéséhez jó másfél évtizedet kell visszapörgetni az idő fogaskerekén. Már fiatal geográfus növendékként is rajongtam a borok világáért, így szabadidőmben szívesen látogattam a város boros rendezvényeit. Egyik alkalommal a Radó Pince chardonnay-ját töltötték a poharamba, aminek ízétől hamar katarzisba estem. Olyan zöld almás, citrusos, enyhén vaníliás tankönyvi mintapélda fogadott, amely ifjú korom legmeghatározóbb borélményévé vált. Utóbb megtudtam, az nem csak egy bor volt a sok közül, hanem a nagybetűs BOR, hiszen a Villányi borvidék egyik borversenyén minden kategóriát maga mögé utasítva, a legmagasabb pontszámmal az élen végzett. 

A múlt emlékét megőrizve a Radó Pince automatikusan helyet kapott a könyvemben. Sajnos egyetemi éveim alatt nem sikerült hozzájuk eljutnom, azonban 2022 áprilisában végül megtört a jég. Ekkor Radó István feleségével együtt fogadott minket Pécs fölé magasodó pincéjükben. A beszélgetés hevében hamar elmélyültünk a borok rejtelmes világában, közben elmeséltem a hozzájuk köthető legszebb diákkori boros élményem. Erre István egy üveg 2020-as chardonnay-t bontott fel, majd jött a könnybe lábadt valóság. Ízlelőbimbóimat ugyanazok a zöld almás, citrusos, vaníliás aromák kényeztették el, mint egykoron. Szinte szóhoz sem bírtam jutni, mikor bánatomra megtudtam, az a palack az utolsó előtti évjárat utolsó tétele volt, mivel az Ördögárok-dűlőben lévő (nem összetévesztendő a villányival) ültetvényük eladásra került. Utólag is külön köszönet azért a megtisztelő élményért, amit másfél évtized után újra átélhettem. Engedjétek meg, hogy a könyvemből vett idézettel tolmácsoljam Pécs utolsó Tükéje, Radó István szavait: 

Radó István

„Sajnos a város megette a régi szőlőtőkéket, a borhoz kötődő Tüke nevet is elkoptatták. Korábban csak azok a pécsi polgárok használhatták, akik a város határán belül három generáción át éltek és saját szőlőültetvénnyel rendelkeztek. Manapság ez a titulus már teljesen más jelentőséggel bír. Olyan nívós díjjá lett, amit a város fejlődéséért tett példamutató tevékenységért kaphatnak a lakosok. Napjainkra mi maradtunk az utolsó komolyabb termelők. Itt-ott a kiskertekben még található szőlő, de azok a borkészítés szempontjából elhanyagolhatóak. Az alattunk lévő 1100 négyszögöles kert az 1800-as évek közepétől a családunk kezében van. A kis birtok gyakorta apáról fiúra, volt mikor nagybácsiról unokahúgra öröklődött tovább. Apám pénzügyi ember volt, a szőlőművelést, borkészítést ettől még komolyan vette. Nem volt végzett borász, mégis folyamatosan képezte magát. Én ebbe születtem bele és együtt műveltük a családi birtokot.” 

István eredetileg matematika-technika szakos tanár, a tanári katedrát viszont még a borászat kedvéért sem hagyta el. A borkészítést mégis olyan komolyan vette, hogy még a helyi püspökség is gyakori vásárlónak számított nála, és volt mikor évi 10-15 ezer üveg bort palackozott. Az Ördögárok-dűlőben a chardonnay-n túl, foglalkozott még zöldveltelinivel valamint zweigelttel. Ugyan szőlőtermesztés szempontjából az Ördögárok-dűlő is kiváló értékekkel bír, a pince igazi sarokkövét a házuk alatt lévő, 1930 óta fennálló, a mai napig birtokukat képező 3000 m²-es cirfandli ültetvény jelenti. Képzeljük csak el, közel száz év alatt, apáról fiúra szállva, mennyi tapasztalat és tudás öröklődött a fajtáról! Külön kiemelendő még, hogy kis hazánkban nem sok olyan ember van, aki annyit törődött a cirfandli népszerűsítésével, mint ő. Mindezek alapján Radó Istvánt a cirfandli magyar nagykövetének tartom. Most ismét a borász szavait idézem, akinél jobban talán senki sem tudja megfogalmazni a nehezen művelhető szőlő titkát! 

A híres cirfandli ültetvény

„A cirfandli hisztis fajta. Mindenre érzékeny, legfőképp a gazdára. Nem mindegy, ki, hogyan, milyen szándékkal nyúl hozzá, sőt néha beszélgetni kell vele. Sok pénzt nem lehet keresni vele, időnként mégis nagyot hoz. Egy igazi hullámvasút. Nem is csoda, ha őshazájában az ausztriai Thermen régióban, Gumpoldskirchenben csak ritkán hozzák tisztán piacra. Gyakorta a Rotgipflerrel házasítják. Nagyon tömött bogyói vannak, esős időszakban gyorsan rothad. Augusztus közepétől a teljes beéréséig igényli a száraz időszakot.” 

A beszélgetés ezen időszakán már egy 2019-es kellemesen fűszeres, virágos, enyhén vajas, jó savakkal bíró száraz cirfandlit kortyolgattunk. István szerint sokan az igazi nagyságát az édes változatában keresik. Elmesélte, jobb évjáratokban 70-80 gramm/liter maradékcukrú édes bort ad, az egyik alkalommal viszont botritiszesedés indult el és aszú technológiával, aszút készített belőle. 

Némi kitekintést hadd engedjek meg a cirfandlival kapcsolatosan, hiszen a Pécsi borvidék mellett, a világon egyedül csak az ausztriai Thermen régióban termelik. Valószínűsíthető, hogy a 19. század második felében az első tőkék innen kerülhettek Pécs szőlőültetvényeire. Sajnos, nehéz művelése miatt a rendszerváltás hajnalára mindössze 1 hektár maradt belőle. Az elmúlt három évtizedben kísérletet tettek a fajta feltámasztására, de még így is mindössze 16 hektáron művelik, amely szám évről-évre csökkenő tendenciát mutat. 

Juci néni

Végül István felségéről, a mindvégig csendben ülő Juci néniről se feledkezzünk meg, aki a család irányítása mellett a mai napig támogatja férjét sikereiben. Ő Fejér vármegyéből került a Pollack Mihály főiskola elődjére vegyészetet tanulni, közte és István között pedig oly jól működött a kémia, hogy összeházasodtak. Kettőjükről érdeklődve, egyből mosoly derült az arcukra és egymást váltogatva mesélni kezdtek fiatalkori élményeikről. Külön kiemelték Mici néni különleges atmoszférájú, istállóból kialakított kocsmáját, ahol a lovak egy pokróccal voltak elválasztva, miközben a vendégek kocsis üléseken ülhettek, saját tüzelésű vaskályhán fűthettek, közben pedig tikettes sört ihattak. A szőlő szeretete Juci nénihez is nagyon közel áll. Szerinte a szőlőnek lelke van, ezért minden nap beszélgetni kellene vele. Most hallgassuk a szőlőhöz fűzött szavait. 

„A földdel mindig szerettem dolgozni, a szőlő nagyon közel állt hozzám, az alapokat meg a szigorú apám taníttatta meg velem. Lánykoromban előbb a venyigét kellett kihordanom a sorokból, később úgy kellett megtanulnom és művelnem a kapálást, hogy a tőkét véletlenül se sértsem meg.”

A család borászati tevékenysége legjelentősebb ültetvényük elvesztésével még koránt sem fejeződik be. Borász végzettségű gyermekük, András, teljes vállszélességgel viszi tovább hagyományaikat. A borvidék egy másik szegletében, egy másfél hektáros területen cirfandli, chardonnay, rizlingszilváni, furmint, zöldveltelini, kékfrankos szőlőtőkék ültetésébe fogott. Remélhetőleg a jövőben onnan is kiváló borokat kóstolhatunk.

Számunkra, ez nem csak egy sima borkóstoló, hanem a hely szellemével átitatódott, érzelmekkel, értékekkel teli beszélgetés volt, ami mélységesen megérintett minket. Végül, meg szeretnénk köszönni Juci néninek és Radó Istvánnak azt a csodás délelőttöt, amit ránk áldoztak.

Kunci

Fehér szőlő a balkáni tanninbombák közt

 

Anno Tito rezsimje a dalmáciai Peljesac-félszigetet kékszőlős területté, a szembe lévő Korcula-szigetét fehérré nyilvánította. Míg Peljesac-on a plavac mali az úr, addig a túloldal két leghíresebb fajtája a posip valamint a grk, de az utóbbi egy másik cikk témája lesz. 

Jelenleg a szárazföld nyúlványán a plavac mali mellé egyre több fehér szőlőt, rukatacot, más néven marastinat ültetnek. Dalmáciában a posip után ez a leggyakoribb fehér fajta, amit gyakorta házasításokra szoktak használni. Amúgy, DNS vizsgálatok bebizonyították, hogy a marastina nem más, mint a malvasia lunga. Ehhez kapcsolódóan még a nyár elején írtam egy igen érdekes cikket a Pécsi Borozóba! ITT.

Mivel eddig még nem volt szerencsém rukatachoz és az első esti orebici sétánkon az egyik borbár kínálatában szembejött velem, nem bírtam ellenállni a kísértésnek, majd kértem egy pohárral. Borom a félsziget közepéről az Anticevic pincészetben készült, amely borászat nagy szerepet szán a fajtának.

2021 Jidro rukatac

Kesernyés, citrusokkal indít, amiben némi narancshéjas, viaszos vonulat húzódik. Ízeiben ez az olajos, viaszos, mediterrán vonal megmarad, és kesernyés, csonthéjas aromákkal folytatódik. Jó közepes testében savai hamar eltűnnek, ami sajnos a lecsengésére is rányomja bélyeget. Nem rossz bor, de nem is emelkedik ki. Inkább egy tucat fehér mediterrán kategóriába sorolnám. 4+ pont

Tour de Szekszárd, a Fekete Borpincében kóstoltunk

   November utolsó hétvégéjén Tibi barátomhoz látogattunk Szekszárdra. A város hallatán egyből a kadarka, a kékfrankos, a merlot, a bikavér, az Iván-völgy, a Bakta és Görögszó dűlők, vagyis a borkóstoló jut eszembe. Természetesen sok más program mellett ez sem maradhatott ki. Hosszú filozofálgatás után a Heimann Birtokra szerettünk volna menni, akik a covidra való tekintettel nem fogadtak vendégeket, a Sebestyén Pincészetnél telt ház volt, a Fekete Borpincében viszont szívesen láttak minket. Fekete Misi Bácsi /ahogy sokan emlegetik/ egy igazi színes egyénisége a borvidéknek. Borai egyenesek, gyümölcsösek, bársonyosak, teltek, fajtajellegesek, vagyis egy régi, de igaz mondás szerint, olyanok mint a gazdájuk.

Szekszárd, Iván-völgy

   A késő őszi nyirkos, borongós délutánon, gyalogszerrel vágtunk neki a Szekszárd déli szélén fekvő, meredeken emelkedő, Iván-völgyének, amit a borvidék legjobb dűlői között tartanak számon. Nem is csoda, hogy számos borászat itt rendezte be főhadiszállását. Közel a városhoz, kinn a természetben a szőlősorok között ideális hely a pincészetek számára. 

   Úgy gondolom a helyiek vérébe szinte teljesen beleivódott a szőlő és a bor szeretete. Szinte mindenki közvetve, vagy közvetlenül kötődik a borhoz. Elég csak a várost körbeölelő gyakorta a lakóövezetig nyúló szőlősorokra, vagy a település szívében lévő egykoron a löszbe vájt pincék tucatjaira nézni.

Fekete Borpince

   Fekete Mihály Szekszárdon született és ott is nőtt fel. Szülei a helyiekhez hasonlóan szőlőt műveltek, ekkor égett belé a bor szeretete. Szakmáját tekintve élelmiszeripari mérnök, a szülői hagyatékét, a borkészítést mégsem adta fel. Idővel a labor pipettáját metszőollóra cserélte, elvégezte a szőlész-borász képzést, majd az Iván-völgy egyik autentikus /már 120 éves/ pincéjében borászatot alapított és azóta is új hivatásának él. Nem bio borász, mégis a legkisebb beavatkozással próbál belenyúlni a természet rendjébe. Csak teljes érettségben szüreteli a szőlőt, a hordóhasználatnál ügyel a fajtajellegek megtartására. Mára a 10 hektárra bővült birtoka a borvidék legjobb dűlőiben /Iván-völgyben, Kerék-hegyen, Decsi-hegy Nagy Mihály-völgy/ oszlik el. A hagyományokhoz híven 95%-ban vörös fajták uralják a szortimentjét. Egész évben nyitott kapukkal és színes programokkal / Bormaraton, gourmet vacsorák, tea és borkóstoló/ várja vendégeit. A pincéjének jövője is biztosítva van már. Orvos végzettségű lánya a szőlész borász képzést is elvégezte, hogy idővel átvegye a családi vállalkozást.

fehér kadarka 2019

   Korábban a szekszárdi volt az egyetlen 100%-ban vörösbort adó borvidékünk. A fehérbort fehér kadarkával helyettesítették. A kadarka óvatos préselésével fehér színű mustot kaptak, így oldották meg ezt a hiányt. Manapság a ritkaság számba menő borkészítési módszert Fekete Mihály a mai napig ápolja. 

Szép savak, neutrális illatok, ropogós ízek keverednek friss fűszeres fehér cseresznye ízeivel. Igazi kuriózum. 4+ pont

néró rozé 2021

   Az egyetlen olyan muskotályos fajta, amit borszőlőként is használnak. Friss, gyümölcsös, eper, málna, cseresznye aromái muskotálybombával egészülnek ki. Ezen ízeket egyesek tutti-fruttinak is neveznek. Hölgyek nagy kedvence lehet. 4 pont

kadarka 2017

   Légies, fűszeres, érett bor, cseresznye, meggy, enyhén szederes, aromákat áraszt. Az évek alatt savai szelídebbé, teste lágyabbá, picit likőrös jellegűvé vált. 5 pont

Tételek

kékfrankos 2017

   Illatában ömlik a fűszeres meggy, némi szederrel és csokival keveredve. A közepes testű, bársonyos ízvilágú bor savai picit élesebbre sikerültek. Magasabb alkoholja, elegáns hordóhasználata, konyakmeggyes jelleget varázsol neki. Néha olyan, mintha csavart meggylevet innánk. 6+ pont

Sangiovese 2017

   Nálunk a ritkaságnak számító fajta szőlőtőkéit a Szent György-hegyről Török Csabától kapta. A terroire-tól függően egy lágyabb, selymesebb, mégis fajtajelleges bort kóstolhattunk. A fűszeres, közepesen vastag testben, meggy, ribizli aromák, némi szederrel és csokival vegyülnek el. 5+ pont

bikavér 2016 /kékfrankos + kadarka 60% + merlot, cabernet sauvignon/

   Sokan az egykori Szekszárdi Óvöröst, mai néven Szekszárdi Bikavért kellemesebb, selymesebb jellege miatt jobban kedvelik, mint egri társait. A pohárból érett meggy, szeder, csoki, hordófűszer aromák változatos kavalkádja száll. Közepes savakkal, robosztus testtel indít, ami egy lágyabb, gyümölcsösebb karakterben cseng le. 6  pont

A pincében

cabernet franc 2016

   Ebben a borban minden benne van amit egy szekszárdi cabernet franc tud. Egyszerre kerek, nagy testű, terroire jelleges.  Az orromban, szeder, csoki, fekete ribizli, érett szilva illatokat érzek. Elegáns savai, kerek, bársonyos, mégis markáns teste, érett fekete bogyós ízei borsos fűszereket árasztanak. 6+ pont

shiraz 2017

   A shiraz sem okoz csalódást. Egyszerre játékos, fűszeres, testes, gyümölcsös és jól harmonizál a hordóval. Borsos fűszerek, szeder, érett meggy, fekete ribizli ízek járják át, amiből némi szilvás jegyek is előbújnak. 6 pont 

   Mit mondanék a végére? Köszönet a kóstolóért, és a tartalmas beszélgetésért, a borok meg magukért beszélnek!

Kunci

Egykori vulkánok között - látogatás a Borbély Birtokon

Egyszer magasba emeljük, máskor temetjük, jelentőségét mégsem firtatjuk. Egy biztos. évmilliók óta ott áll és az ország egyik legjobb minőségű terroire-ját biztosítja a szőlők számára.

Montana East Coast Rosé 2016

A Tongariro túránkat követően nyugatnak, a napfényes Napierbe igyekeztünk. A hideg hegyvidéki klíma után egy kis nyári melegségre vágytunk a Csendes-óceán partján. 

El sem akartuk hinni, hogy a hőmérőnk 31 fokot mutat. Ez már helyi szinten is igen magasnak számít. 

Az állandóan fújó szél és az ózonréteg hiánya extrém hőérzetet okoz. Déli órákban a napra kiállva szinte sistereg az ember bőre. 

Az ebédhez választott rozémról azért eleresztetem egy fotót a szürke és kék kompozícióba öltözött óceánparton. Ilyen időben nincs is jobb egy pohár rozé mellett töltött délutáni sziesztánál.

Vékony rózsaszínű bor epres málnás illattal indít.  Nem csap ki parfümként a pohárból, inkább elegánsan cirógatja szaglószervem. Kevés szénsavas is beleszorult közepes gyümölcsös testébe. Friss ropogós savai kerekebbé teszik. Kellemes kesernyés grapefruitos lecsengésben végződik. Egy olyan bor, amit bármelyik meleg nyári nap jó kortyolgatni. Mindezt januárban! Új-Zélandon :)

16,4p

Pincelátogatás Nyúlon - Cseri Pince

Vannak olyan borászatok, akik lelkiismeretesen, szorgalmasan teszik dolgukat. Nem áll mögöttük média, gazdag vállalkozás, "amerikai nagybácsi", nagyszerű boraival mégis elismerést szereznek a fogyasztók körében. Gyakorta a kevésbé ismert borvidékeken vetik meg lábukat, s azokat a korábban nagy becsben tartott területeket veszik művelés alá, amelyek már szinte elfelejtődtek a történelem rögös útvesztői között. Ezzel újraírják, átértékelik hazai bortérképünket!

Mostani beszámolóm is egy ilyen tiszta arculatú borászcsaládról szól, akik a Pannonhalmi borvidék mellett tették le voksukat.

Koch Hajós-Bajai Chardonnay Barrique 2015

Ismét egy Koch Csabi bora jött szembe velem. Megvettem, s gyorsan ki is bontottam...

Palackjaiban nem a nagyságot, hanem az egyszerűséget- nagyszerűség elvét szeretem. Finomak, stílusosak, és ár-érték arányt tekintve a kis pénzűek számára is elérhetők. 
Nem is csoda, hogy 2014-ben ő nyerte el az Év Pincészete díját. Mondhatni, napjainkban ő a Hajós-Bajai Borvidék első számú motorja.

Barrique Chardonnay-ja a fajtatípustól kicsit eltérően világos-zöldes színű.

Friss, fiatal, lendületes, citrusos illatában az alma mellett a zöldfűszerek is kiemelkednek, ami nem megszokott ebben a kategóriában. 
Enyhén zöld veltelinis beütésű.

Intenzív savait, citrusos, almás ízét krémessé teszi a rövid ideig tartó kis fahordós érlelés. A nagy amerikai barrique-ok mellett természeten eltörpül, mégis könnyen iható tartalmas borral ismerkedhetem meg. A végén egy kis pörkölt szegfűszeg teszi még mozgalmasabbá.

16,3p

Wilker Riesling Kabinett Pfalz 2014

Német fehérek már a világ élvonalába tartoznak, amiből a Rajnai rizling vezető helyen áll. Mosel és Rheingau mellé Pfalz is felemelkedett a legkedveltebb régiókhoz. Dimbes-dombos tájait egyesek a német Toscanaként is emlegetik. 

Pfalz déli részén Pleisweiler-Oberhofenban tevékenykedő Wilker család már 1597-ben a szőlőműveléssel foglalkozik, de az első palackozás 1964-ig váratott magára. Azóta harmadik generációs borászattá vált, aminek a vezetője Jürgen Wilker. A világban gyűjtött értékes tapasztalataival a háta mögött, (Amerika, Dél-Afrika, Ausztrália) családja segítségével vezeti a 20 ha-os VDP-be tartozó borászatot.

VDP "Verband Deutscher Prädikatsweingüter " egy több mint száz éves német szervezet, ami a legmagasabb minőséget előállító bor és pezsgőpincészeteket egyesíti. Alig kétszáz tagja az ország 5%-át úgy 5000 hektárt foglalja magába.

Enyhén savas, citrusos petrolos lendülettel indít, amiben alma, körte, kesernyés dió és birs érezhető. Háttérben egy pici őszibarack is meghúzódik. "Nagy" társaihoz képest kicsit szikárabb illatkompozíciójú. Ízében is a vékonyabb stílus dominál, amiben, tapadós krétás minerális jelleg nagyon szépen átjön. Közepesen testes. Sajnos húzós savai sokat rontanak értékéből, de a maradék cukor, és a hordó adta fűszerek mégis játékossá teszik. Hosszú enyhén kesernyés lecsengésű.  

16,6 pont

A jó partnerkapcsolat - Vylyan kóstoló

A Vylyan pincészet a Vino Veritas borkereskedés egyik legrégebbi partnere. Több mint húsz éve dolgoznak együtt sikeresen a borok értékesítésében. Ennek örömére egy grillpartin vehettem részt a Szőlőkert utcai központban, ahol ételkülönlegességek mellett számos borral is megismerkedhettünk. 

Exkluzív játékként fekete pohárból vak kóstolón tesztelhettük tudásunk, amely igen érdekes eredményt hozott. Itt tényleg csak orrunkra és ízlelőbimbóinkra számíthattunk. 

egy mátrai hárslevelű...

A több mint kétszáz éves múltra visszatekintő nagygombosi Grassalkovich kastély bortermelése ismét aranykorát kezdi élni. 1999-ben Gál Tibor és Szeremley Huba összefogásával indult el ezen az úton, amit 2009-ben a Tokajban gazdálkodó Barta család vitt tovább. A régi uradalmi kastély 118 hektáros birtokán 91 ha-on szőlőt, a maradékon pedig gyümölcsöt termesztenek.

Számos fajtája közül most a 2015-ös évjáratú Hárslevelű került a poharamba, mely a pincészetben is nagy becsben tartott ritkaság, hiszen csak egy hektáron termelik.

Szalmasárga színű bor. Igen mély komplex illattal indít. A fajtára jellemző illataromái szépen keverednek a hordó adta krémes jegyekkel. Friss pirítós, dió, majomkenyér, szegfűszeg mellett citrus, érett alma és körte sem hiányzik, amit egy kevés virágillat bolondít meg.

Megkóstolva tömény, vastag íz fogad, amire szépen telepszik a hordó krémes fája. Érett alma, körte, citrus mellett a szegfűszeg még itt sem hagy alább. Éles savgerincét kicsit soknak találom, amely tapadós-krétás ásványosságban végződik. Torkomban hosszan érzem a gyümölcsös kesernyés fűszeres ízt. Az idők során magasabb savai lekerekedhetnek, így egy igazi csúcsbor válhat belőle.

Összességében egy olyan szép borral ismerkedtem meg, amely Tokaj, és Somló legjobbjai között is megállná a helyét!

Ezúton is köszönöm Takács Barta Annának, aki megajándékozott ezzel a különlegességgel.

17,3p

Borkóstolás a Kadarkában - vörösök

Szeleshát Pinot noir Szekszárd 2013 - 390Ft/0,7dl

K2-ről elhíresült Szeleshát Pincészet Szekszárd legfeltörekvőbb  pincészetei közé tartozik. Kellemes Pinot noirját mindenkinek szívből ajánlom. Egyszerű könnyed és fűszeres. Igazi tankönyvi mintapélda lehetne.

- igazi, kellemes pinot illat

- világos színű, könnyed ivású

- szilva, meggyes ízei földes-avaros fűszeres jellegben végződnek

- vékony mégis nagyon harmonikus

- 16,5 p

Balla Géza Kadarka Ménes 2013 - 490Ft/0,7dl

A „Kadarka király”. A Ménesi borvidék sokáig Balla Géza nevével fonódott össze. Szívügye az „elfeledett”Ménesi-borvidék, és a Kadarka. Ő a fajta legnagyobb mennyiséget termelő borásza a Kárpát-medencében.

- "nehéz kadarka" 

- sötét, meggyvörös szín

- meggy, szilva, fűszeres földes jegyekkel

- kicsit erőteljes alkohol

- illatában fás, piros bors, szegfűszeg, vanília

- meggy és szilva kevereg a számban, szekszárdiakhoz viszonyítva erőteljes tannin (más, mint a szekszárdi klónok)

- kesernyés, nyomokban vaníliás lecsengés

- 16,7p

Balla Feketeleányka Ménes 2013 - 590Ft/0,7dl

Tankönyveink többsége a Kadarkát tartja legősibb kék szőlő fajtánknak, ami a törökök elől menekülő népekkel érkezhetett. Sajnos, az Istvánig visszanyúló Fekete leánykáról ritkán hallani. Az is igaz, hogy határainkon csak a Petrény Pincészet kísérletezik vele. A Ménesi borvidéken is csak elenyésző mennyiségben termelik. Egy olyan sokrétű fajta, amely magában hordozza a Syrah fűszereit, a Cabernet testességét, a Pinot eleganciáját, és a Kékfrankos gyümölcseit.

- cseppjei hosszan megmaradnak a pohár falán

- markáns ízvilág, meggy, bors, kicsi szilva és fahéj íz

- tannin, vanília, barrique jegyek

- hosszú meggyes-fűszeres lecsengés

- 17p

Furmint Február 2016

Külföldi munkáim miatt éveken keresztül sóvárogva olvastam a Furmint Február nevű borrendezvényről.  Tavaly tavasszal végleg hazaköltöztem, így február negyedikén én is poharat ragadhattam az immár hatodik alkalommal  megrendezett kóstolón. Kilencvennégy pincészet több mint százhetven bora várta az ide látogatókat. Főleg Tokajból, de Egerből, Balatonról, Somlóról, sőt még a Felvidékről és a Szerémségből is érkeztek tételek. Néhány kivétellel a szakma jelentős része bemutatta borait. A nagy nevek mellett számos kispince Furmintjával is megismerkedhettem, akik igyekeznek a versenyt tartani ebben a nívós mezőnyben.

A rendezők gondos szervezésének köszönhetően a rengeteg érdeklődő ellenére sem éreztem zsúfoltságot, mivel a standok két emelet több termében és folyosóján helyezkedtek el.

A Furmint kóstolása mindig nagyon izgalmas feladat. Egyszerre három világfajta jegyeit hordozza magában: a Rajnai rizling savgerincét, a Szürkebarát testét és a Chardonnay krémjét. Ehhez járul a Zempléni-hegység adta minerális élmény, amely páratlanul nagytestű borokat alkot.

Persze ennyi bor láttán nem olyan egyszerű a kóstolás. 

Hol, mit, hogyan, mivel?

Ilyen kérdések merültek fel bennem is. Sosem jó a csúcson kezdeni, mivel utána már nem lehet tovább emelni a lécet. Így eleinte főleg a 2015-ös új hordómintákkal ismerkedtem. Négy-öt hónappal szüretet követően a fejlődő borok már szép képet mutatnak az évjáratról. Itt főleg ropogós savak, citrus, és virágillat fogadott. 

Ezt követően belevetettem magam az izgalmas borok közé. Néhány kivételtől  eltekintve, szebbnél-szebb Furmintok kerültek a poharamba. Némelyik tényleg világszínvonalú tételnek mutatkozott.

60-70 megkóstolt bor után néhány olyan érdekes tételt mutatok be, amely számomra kitűnt a sorból.

Kvaszinger Pincészet Hatalos dűlő 14% 2013

Halvány színű, vastagon folyó cseppjei alkoholban gazdag bort mutatnak. Gazdag illataromái lassan nyílnak. Eleinte friss virág, citrus jelenik meg. Később ezt tömény körte, birs, mandula, dió veszi át. Minerális bor, amiben a magasabb savat a maradék cukor szépen egyensúlyozza. Nem tolakodik benne a fa. Hosszú kesernyés-gyógynövényes lecsengés.

4-5 év potenciált látok benne

17,4 pont

Intuition No3.  2013 Holdvölgy Pincészet

Halványsárga színe fás-minerális gyümölcsaromákat rejt. Hosszabb szellőztetést igényel. Tömény birs és körte, amire a hordós érlelés erőteljesebben rátelepszik. Neutrális pézsmás jegyekben is gazdag. Igen vastag borról beszélünk. Főleg körte, birs, dió, mandula, grapefruit, pörköltes ízek jellemzőek. Igen ásványos. Erőteljes savait, a maradék cukor szépen kiegészíti. Egyszerre hordozza magában Chablis krémjét, és a Rajnai rizling karakterét.

Komoly bor, amely még hosszú út előtt áll.

17,5 pont

Percze 2013 Szt Tamás Pincészet

Igen tiszta intenzív illattal indít. Pirított pörköltes jegyeiben citrus, birs, körte keveredik. Nem túl nehéz, mégis impozáns. Keményebb minerális savai sem zavaróak. Közepes testében a maradékcukra igen imponál. Nagyon hosszú diós citrusos lecsengés. 

Valahogy ez hatott rám a legjobban. A hordó, sav, cukor, valamint az illatok egyvelege harmóniában voltak. Nem túl testes, mégis elegáns és szikár. Nálam ez testesíti meg az igazi nagy tokaji Furmintot.

17,4 pont

Márga 2013 Szent Donát Pincészet 

Sokak a fajtát vulkanikus terroire borként tudják elképzelni. Ennek ellenére egyes borászok egy másik arcát szeretnék bemutatni. Jó példa csopaki Szent Donát Pince  2013-as Márga bora.

Világos színe enyhén ásványos-fás virágillatokat áraszt. Érett hordós jegyei körte citrus, alma birs illatban végződnek. Nagy krémes testű bor, amiből elmaradnak a megszokott "köves" ásványos ízek. Viszont szépen visszaadja a márgás-agyagos talaj adta kellemes "picit szegényes" terroire-ját. Amíg a hordót túlzónak, addig a savérzetet kevésnek találom. Hosszú lecsengéssel végződik.

17,1 pont

Néhány szót szólnék a Somlóról is. Sajnos kevés somlói termelő vett részt, pedig érdemes lett volna együtt kóstolni Tokaj boraival. A kóstolás végére értem ide, így néhány borászt már a pakolás hevében értem. Az innen származó savakban szikárabb, alacsonyabb maradékcukrú tételek üdítően hatottak a hegyaljai társaik után. 

Ezek alapján mindenki megtalálhatja a neki tetsző stílust és bort.

Sokan - köztük én is - borsosnak találtam a 10.000 Ft-os belépőt. A végén mégis elégédetten indultam haza. A tematikus kóstolóval megismerkedhettünk a fajtajelleggel, a borászok stílusjegyeivel, végül a számos terroire adta mineralítással. 

Kunci