A legendák nyomában! A ráadás!

 

A kóstolás zárásaként a Matusko Vinarija-ba tértünk be, amit külön posztnak szánok. Igaz, a másik két borászattal együtt egy kalap alá is lehetett volna vonni, a sok borelemzés mégis csak unalmassá teszi az olvasást. Na meg Mato Violic Matusko a pincéjének 1997-es alapítása óta egy olyan birodalmat épített fel maga köré, ami mindenképpen megér egy külön történetet. Bátran kijelenthetjük, a hosszú hajú, viszonylag magas, motoros rocker kinézetű ember mára a Peljesac-félsziget egyik vezető termelőjévé nőtte ki magát. 

Matusko borászat

Anno a szakma alapjait a pincéjétől alig 50 m-re lévő Vinarija Dingac-ban főagronómusként sajátította el, majd magán útra lépett. Mára kiemelkedő szortimentje, kimagasló eredményei magukért beszélnek. Borai közül talán azokra az amforás tételekre a legbüszkébb, amihez egy ősi görög recept szerint Boszniában készítették az amforákat. Többek közt ő érlelt elsőként amforában Dingac plavac malit, sőt fél literes változataiban még bort is értékesít a különleges agyagedényekben. Mellékesen említem, hogy külön oliva olaj termékekkel is bír, de ez ebben a régióban teljesen megszokott dolognak számít. 

Egész évben nyitott kapukkal várja a vendégeit, a 2000 m²-es pincéjében olyan szabadon látogatható bormúzeumot hozott létre, ahol 1000 teli hordó, rengeteg amfora és megannyi érlelésre szánt palack közt sétálhatunk szabadon. A tudatos borász a hűséges társakról sem feledkezett meg, így mindenfelé kisebb-nagyobb szamár szobrokat találunk, na meg a pincéjének a jelképét is ez az állat adja. 

Itt már deci-re mérték a bort, és tényleg hatalmas választékból válogathattuk. Sok morfondírozás után két fehér, valamint egy fullextrás Dingac mellett tettem le a voksom. 

Rukatac 2022 

A korábban poharamba került Anticevic rukatachoz képest citrusosabb, könnyedebb, szerethetőbb ízvilággal rendelkezik. Szép savai közepes testtel, körtés, picit barackos ízekkel egészülnek ki, amibe némi kesernyés, csonthéjas ízvilág szorul. Tiszta, egyszerű szerethető bor! 4+ pont

 

Posip 2022 

Citrusokkal, enyhén trópusi gyümölcsös aromákkal nyit. Némi zöld banán kesernyéje mellett, alma, körte, csöpp bodzával. Kerek, jó közepes teste, viszonylag hosszú, picit zöldes utóíze igazán megtetszett. 5 pont 

 Royal Dingac 2012 

Jogosítványomra gondolva utolsó tételként egy 11 éves, 4 év kishordós érlelésen átesett Dingac-ra adtam a voksom. Kíváncsi voltam, mire képes innen egy ennyi idős bor. Utólag azt kell mondanom, komplex karakterét nehéz szavakba önteni. Szeder és szilvalekvárok érett változatai, fekete borssal meghintve, amire csokis, braunis, kakaóporos réteg rakódik, az egészet pedig körbeöleli egy fahéjas, vaníliás buké. Az évek alatt tanninjai sokat lágyultak, mégis nagyon jól tartják a testét. Hosszú lecsengésű. 7+ pont. 

Pillanatkép a Postup-dűlőről

Hazafelé néhány fotó erejéig még megálltunk a híres Postup-dűlőben, ahonnét tényleg szép kilátás van a környező szigetekre valamint táborhelyünkre Orebic-re. Ugyan több borozáson már nem vettünk részt, a nyaralásunk még nem ért véget, a következő részben Kis Dubrovnik-ba, Marco Polo szülőhelyére, Korcula-ra hajóztunk át. Tartsatok oda is velünk.

Kunci

Legendák nyomában III. rész

 

Grgich borászatot elhagyva szép lassan Orebic felé kezdtünk visszacsorogni. Előbb Pijavičino falucskájában a Skaramuca Pincészet borbárjában álltunk meg. A borászat története 1992-re nyúlik vissza, ami mára egy sikertörténetté vált. A rapidnak mondható kóstoló során számos értékes információ birtokába jutottunk. Megtudtuk, hogy  a 90 hektáros Dingac dűlőben 22 hektárjukkal a legnagyobb családi résszel rendelkeznek, sőt a boros palackok címkéire ráírt Plavac név eredetére is fény derült. A félsziget belsejében lévő szőlők többsége is plavac mali, minőségük mégis eltörpül a tenger fölé meredő szőlősoroktól, így az onnan származó alapanyagból készült italt egyszerűen csak Plavacnak hívják. Ezt a termelők a mindennapok kártyázós italának szánják. Itt két Dingac-ot kértünk a poharunkba. 

Skaramuca borbár 

Skaramuca 2018 Elegance Dingac

Picit könnyedebb elegánsabb ízvilággal bír. Amúgy minden a helyén van, a hordó sem túlzó. Az enyhén aszalt szilva, szeder, meggy jegyei mellett, a hordó csokis, borsos fűszereihez némi vanília is társul.  5+ pont

Skaramuca 2017 Dingac Reserve 

Jó potenciállal bíró tartalmas bor. Úgy tömény, hogy még élvezhető is. Igaz, hordózása picit erősebb, amiben a csoki és a borsos fűszerek előre törnek, vaníliából sincsen hiány, a barrique mégsem ül a szeder, fekete ribizli, érett szilva ízein. Egyenletes savgerince jó néhány év érlelést biztosít még a bornak. 6+ pont 

A 15 perces látogatást követően autóba pattantunk és ismét Potomje-ba, a Vinarija Dingac-ba tartottunk. A szamár címkés pincészet borai már nem voltak ismeretlenek, sőt életem talán legszebb tételét a „2012-es Dingac Selection-t” is tőlük kóstoltam. Az 1902 óta fennálló borászatot sokan a Dingac-dűlő jelképének tartják. Azt se feledjük, az egykori Jugoszláviát egy hatalmas állami gazdaságként élte át. Amúgy a borászat egy modern szövetkezetté alakult át, aminek 330 tagja van és összesen 293 hektár szőlővel bírnak. Ennek ellenére a múlt árnyai sajnos meglátszanak. Hatalmas, ósdi tartályai, rozsdás kerítése, egy enyhén feltuningolt szoci TSZ érzetét adta. Nem értem egy ilyen múltú cég miért nem ad a marketingre és a külcsínre.

Vinarija Dingac 2018 Postup

Orebic falucskája előtt fekvő Postup-dűlő a Dingac után 1967-ben Horvátországban másodikként kapott eredetvédelmet. Ugyan a terület a tenger felé néz, borai nagysága mégsem közelítik meg a nagy testvér robusztus karakterét, ettől még hatalmas erő lakozik benne. Azt azért tudni kell, a pincészet termelői az 50 hektáros területből 28,6 hektárt magukénak tudhatnak, míg a Dingac-ból is közel a felét.

Jó közepes test és fűszeres karakter fogad, amihez szilva, szeder, csoki, aszalt meggy aromák párosulnak. Lecsengése szép hosszú, mégis, a Dingac-hoz képest van benne egy szerethető bársonyos vonulat. 6 pont 

Vinarija Dingac 2018 Dingac

Az előzőhöz képest a hordóhasználat, valamint a fűszeres, aszalt gyümölcsös jegyek egy erőteljesebb szintre kapcsoltak. A nagy test mögött dohány, szeder, csoki, némi feketeszeder bújik meg. Hosszú lecsengésű. 6+ pont

Vinarija Dingac 2015 Reserva

Azt hiszem ez az a tétel, amibe az ember visszatenné a dugót és hagyná érlelni. Igaz a 2012-es évjárat minőségét nem éri el, mégis már az első korty után érezni benne az erőt. Egyszerre friss, mégis tömény. Csoki, szeder, dohány, vanília, szilva, aszalt meggy, sok-sok fűszerrel. A fajtára jellemző kesernyés íz ebből sem hiányzik, szóval nem a mindennapok bora került poharamba. Erős 7 pont

Kunci

A legendák nyomában II.

Mivel autóval utaztunk és mindketten szerettünk volna kóstolni, ezért ez a művelet egy kisebb logisztikát igényelt. Igaz, a Toyota benzinnel megy, a horvát törvények 0,5% ezrelék alkoholt engedélyeznek, viszont ha az ember belendül a 2-2,5 dl hamar összeadódik. Tudom, köpni is lehet, de ilyen esetben a jó bor kiköpése mégis csak vétek. Szerencsénkre a legtöbb helyen a kóstoló ingyenes volt, a kapott mennyiség meg 2-3 centnél megállt, amit alapba feleztünk, szóval picit már jobb volt a helyzet. Mindezek tudatában a kívánt pincék számainak látogatását meg kellett nyirbálni, na meg az utolsó pohár bor után a fél órás sétám alatt kaptam két nagy kiflit és fél liter vizet. Két hónap távlatából nyugodtan kijelenthetem, a jogosítványom az óta is nálam van, rendőrrel meg nem találkoztam.

Ennyire azért ne fussunk előre a történetben. A Dingac dűlő után, Trstenikbe a Grgich Pincészetbe igyekeztünk. A borászat alapítója, idén tavasszal a 100. szülinapját ünneplő Mike Grgich, aki a horvát bortermelés egyik nagy ikonja. A szakma alapjait Zágrábban, tanulta majd az akkori rezsim elől előbb Németország, onnan Kanadába, később pedig az USA-ba, Kaliforniába vándorolt. Élete során az apró termetű ember hatalmas dolgokat vitt véghez.  Neve az 1976-os kaliforniai és francia borok vakkóstolóján, a világ valaha volt leghíresebb borversenyén „A Párizsi ítélet kihirdetésekor” vált igazán ismertté, ugyanis az abszolút nyertes 1973-as Chateau Montelena chardonany-t ő készítette, sőt a pincészet résztulajdonosa is volt. Sajnos a Borban az igazság című filmben erről semmit sem mesélnek. Továbbá a 40 évig tartó zinfandel szőlő eredetének kutatása során az ő javaslatára kezdtek el Dalmáciában a plavac mali körül vizsgálódni.  Természetesen az itteni pincéje mellett Kaliforniában is bír egy borászattal, sőt a mai napig ő az amerikai chardonnay koronázatlan királya. Egy cikkben olvastam, a trsteniki pincéjét az egykori horvát elnök Franjo Tudman hatására alapította. A modern, amerikai stílust képviselő borászat, a pici falu elején, a meredeken leereszkedő út egyik kanyarjába épült, ahol már csak a panoráma miatt is megáll az arra igyekvő turista. Meglepő, mégis impozáns volt a számomra, hogy három bor kóstolható, amiből a rozé a tengerentúlról érkezett. Természetesen mi a helyi italokra voltunk kíváncsiak, így egy posip, majd egy plavac mali került a poharunkba. Azzal gondolom nem mondok újat, ha a borok amerikai ízlésre hangolva készültek.

Posip 2021

Korculáról származó fehér fajta alapanyagát is ugyanazon a szigeten szüretelték. A 14% alkoholt tartalmazó borhoz egy közepesen erős hordóhasználat párosul. 20%-ban 6 hónapot kishordóban érlelik, 80% reduktív, majd még legalább fél évet pihentetik a palackban. Citrusos, pirítós, fehér gyümölcsös aromavilággal bír. Az alma és körte aromáin a fás, fűszeres, enyhén vaníliás jelleg eluralkodik. Igaz a számat kitölti, de az erőteljesebb savgerince miatt némileg veszít az értékéből, nem beszélve a rövidebb lecsengésében lévő csonthéjasoknál tapasztalt enyhén keserű ízről. 5+ pont

Plavac Mali 2019

A szőlő alapanyag a trstenik körüli ültetvényekből, valamint a Dingac-ból származik. A 15 hónapot barrique-ban töltött bor még két évet palackban pihen, míg a piacra dobják. A fajtát és a természeti környezetet ismerve kell ez az idő.  Illatában elsőre a fűszeres érzet kap el, ami mögött gyönyörűen jönnek a gyümölcsös jegyek. Bors, fekete szeder, fekete ribizli, érett szilva, némi kávéval egészül ki. A közepes teste meglepő, amiben tanninjai még enyhén húznak. Az előbb ábrázolt fekete bogyós gyümölcsök némi vaníliával és étcsokival kiegészülve szépen benne vannak. Inkább egy elegáns vonal, ami még érhetne. 6 pont

Be kell vallanom, a 2x0,5 dl bor 10 eurós árát picit túltolták, de a tény, hogy kinél és milyen helyen tartózkodtunk, az maga volt az élmény. Így indult a Dingac kóstolónk. Ez még csak a bemelegítő volt, szóval a továbbiakba is tartsatok velem.

 

Kunci

A legendák nyomában I.

Minden két évvel ezelőtt kezdődött, mikor egy hirtelen felindulás után autóba ültünk és a horvátországi a Makarska-riviéra déli részén fekvő Zaostrogig meg sem álltunk. Ugyan a falu nem a szépségéről híres, a szállásunk sem állt a TOP lista élén, a teraszunkról viszont pazar kilátás nyílt a tenger szigeteire, a hely mediterrán természeti kincsei pedig leírhatatlanul szépek voltak. Az ottani borokat tanulmányozva szereztem tudomást a szemben lévő Peljesac-félsziget Dingac dűlőjének jelentőségéről, másrészt az alig néhány km-re lévő Hvar-sziget egyik nagynevű pincészetének, Ivan Dolac dűlőn termett plavac mali bora, mély benyomást tett rám. Itt!

Peljesac-félsziget

Közben egymást követték az események. Számos Dingac került a poharamba, egyre többet foglalkoztam az ex jugoszláv borokkal, így jött az orebici nyaralásunk ötlete. A Peljesac-félsziget nyugati csücskében lévő falucska alig 20 km-re fekszik a Dingac-tól, ami több dologról is híres. A tenger fölé meredeken emelkedő, mindössze 90 hektáros területet, 1961-ben az egykori Jugoszlávia első eredet védett dűlőjévé nyilvánították, nem beszélve szőlőfajtájáról, a plavac mali-ról, ami egyenes leszármazottja a crljenak kastelanski-nak, vagyis a zinfandelnek. Itt.

Orebic-et elhagyva kanyargós hegyvidéki utakon 25 perc alatt érkeztünk el a 260 méter magasan fekvő, hegyekkel körülvett Potomje-be. Onnan előbb egy 400 m hosszú, szűkre szabott alagúton, majd egy igazán technikás, alig 3 km-es szerpentinen leereszkedve jutottunk le a szőlősorokhoz. A keskeny aszfaltcsíkon nem volt annyira nehéz vezetni, a szembe forgalom mégis problémát okozott. Több alkalommal centiken múlt a másik autó tükre és a szakadék melletti útpadka becélzása. Azért ennek is örülhettünk, hiszen az alagút csak 1976-óta létezik. Előtte a szőlő és olajfa ültetvényeket egy 400 m magasra felkúszó hágón át gyalog közelíthették meg a termelők, a terheket meg szamarak cipelték. Ez különösen a szüretek során volt jelentős, mikor a szőlővel megpakolt kosarakat az alkalmanként magát megmakacsoló segítőtársak hordták. Ebből már sejteni lehet, hogy a terület jelképe a málhával megpakolt szamár. 

Dingac alagút

A tengerpartra leérve üdülőkkel, apartman házakkal tűzdelt tündéri nyaralóhelyet találtunk, a szőlősorokon végignézve meg kellett dörzsölnünk a szemünket. Nem akartunk hinni a látványnak. Míg nálunk a leghíresebb dűlőink, Kopár, Öreg Király, Nagy-Eged katonás rendben állnak, az ottani 70-80 cm magas szőlőtőkék egy áthatolhatatlan dzsungelt képeztek. Bevallom, a káosz kérdése máig mozgatja fantáziám, miértjére a borkóstolók közben mégsem mertünk rákérdezni, nehogy valaki lelkébe gázoljunk. Más mediterrán vidékeken láttam már földön ülő tőkéket, ilyet meg csak akkor, mikor a gazda pusztulni hagyja birtokát.

Dingac

Elmesélések alapján olyan jó adottságokkal rendelkezik a terület, hogy optimális esetben évi 1-2 kénnel való permetezés is elég. A délre néző kavicsos szőlősorokban a legmelegebb nyári napokon sivatagi meleg honol sőt, egyes beszámolók alapján az extrém karbonátos kőzetet a filoxéra sem igazán kedvelte, így 150-200 éves szőlőtőkék sem egyediek. Mivel a pincészetek a félsziget belsejében lapulnak, ezért hamar tovább álltunk, noha a gyönyörű tengerpart fürdésre csábított minket. Mi végül, mégis a borokat választottuk és elsőként egy olyan legendát látogattunk meg, akire méltán büszke lehet a horvát nép!

Gondolatok egy nagy utazás előtt

Az utazás már kicsi gyermekkorom óta lázba hoz, talán ebből is adódhatott, hogy később geográfus diplomát szereztem. A kalandvágy a mai napig elkísér és tényleg szerencsésnek érezhetem magam, mivel szerte a Földgolyón számos csodás helyre sikerült eljutnom. Az igazi katarzis mégis akkor csúcsosodik ki, mikor egy régóta vágyott, sokat hallott, olvasott, bakancslistás helyre készülök.

Most is egy ilyen út előtt állok, aminek keretében előbb Montenegrót, majd Horvátországot vesszük célba, természetesen némi boros kitekintővel. Utamról, tapasztalataimról mindenképpen be szeretnék számolni, hiszen a 12 nap alatt garantáltan rengeteg élmény és meglepetés vár ránk. Be kell vallanom, a fekete hegyek országában, Crna Goraban még nem jártam, a déli szomszédunknál, Horvátországban már igen, azért ott is van még mit bepótolni. 

Vujnovic borászat, Hvar-sziget

Két éve történt, mikor egy hirtelen döntés után autóba ültünk és Bosznia-Hercegovinát átszelve a Makaraskai riviéra déli részéig meg sem álltunk. A magasba törő Biokovo-hegység fehér sziklái, a türkizkék tenger, a mediterrán fenyvesek, leanderek, fügefák tömkelegei, az olajfa ültetvények, a kabócák éneke életem egyik legnagyobb élményét adták.  A szállásunk teraszával szemben az a Peljesac-félsziget húzódott, ahol 1961-ben az egykori Jugoszláviában a Dingac-dűlőben létrehozták az ország első eredetvédett szőlőterületét, aminek a fő fajtája a zinfandellel közeli rokonságban álló plavac mali.  Sajnos akkor még nem sikerült eljutnom a meredeken, tenger fölé magasodó, impozáns látványt nyújtó, sziklás ültetvényre, de ez az álom most megvalósulni látszik, ugyanis utunk orebici végállomásától 20-30 km-re fekszik a dűlő.  

Borászati szempontból az alig 4500 hektár szőlővel bíró Montenegrót se becsüljük le, hiszen számos kincset tartogat a borok szerelmeseinek. Elég csak megemlíteni a helyi nyelven fekete lónak hívott vranac-ot.  Aki már kóstolta borát, az jól tudja, a fajta egyszerre három égtáj jellegzetességét hordozza magában, markáns savai az északot, borsos, ánizsos fűszerei a mesebeli keletet, robusztus, tanninos teste, sötét színe, a mediterrán délt, mindenek tetejében együttes komplexitása pedig meglepheti a nyugati fajtákon nevelkedett borrajongókat. 

Ebben a hegyekkel szabdalt, mediterrán tengerparttal rendelkező csöppnyi országban azt a Plantaze borászatot szándékozunk meglátogatni, amely 2310 hektáros területével, több mint 10 millió szőlőtőkéjével a kontinens egyik legnagyobb saját szőlőültetvénnyel rendelkező birtoka. Mivel már korábban Plantaze borászatból vranac-ot itt, Dingac dűlőből plavac mali-t itt mutattam be az oldalamon, ezért most egy új őshonos montenegrói fehér fajtát a krstac-ot /szláv nyelven kereszt/ bontok fel a nagy utazás előtt. Nevét a kereszt formájú fürtjéről kapta. 

2021-es bor, erőteljes mély, citrosokkal teli, barackos, diós, mézes, virágos illatokat áraszt. Intenzív savai mögött telt, kerek, mézes, érett barackos, enyhén körtés, kesernyés aromavilága bújik meg, aminek meszes, ásványos karaktere hosszan érződik a torkomban. Nem egy finoman kidolgozott bor, mégis hatalmas meglepetést okoz.  5 pont

Kunci

Különleges horvát borok kóstolója Szegeden II.

"Svaku lozu, hvali, 

ali mali plavac sadi"

"Minden szőlőt dicsérj, 

de plavac malit ültess"

   E szavakkal kezdeném a horvát borkóstoló második felét, ahol az ország első számú sztárja a plavac mali került előtérbe. A fajtával először 5-6 évvel ezelőtt Budapest egyik borfesztiválján találkoztam.

Hvar-szigete, Sucuraj, háttérban a Biokovo-hegység, Dalmácia

   Sötét színe, piros és fekete bogyós ízvilága, fűszeres jellege, enyhén kesernyés lecsengése egyből magával ragadott. Azóta megjártam a fajta hazáját Dalmáciát, ahol számos plavac mali került poharamba. 

   A dalmát szupercsoda a 2000-es évek elején Mike Grgichnek /Napa-völgyben a Grgich  Hills alapítója/ köszönhetően vált ismertté, ugyanis az ő segítségével sikerült az amerikaiaknak megtalálniuk a zinfandel ősét. Ez nem más mint a szinte már kihalt crljenak kastelanski, ami igen közeli hasonlóságot mutat déli szomszédaink első számú szőlőjével a plavac malival.  Azóta már azt is tudjuk, hogy a plavac mali, a crljenak kastelanski és a dibrici fajták kereszteződéséből született.

    E sztorinak a gyökereit vizsgálva hazai kötődésünk is van. A beszámolók alapján az első zinfandel tőkék az 1820-as években a bécsi Schönbrunni kastély császári kertjéből kerültek bostoni melegházakba, ahol még a téli időszakban is friss szőlőt szüretelhettek róla. Néhány évtizeddel később pedig innen vihette magával a Sonoma-völgyi Buena Vista birtokára az a magyar származású Haraszthy Ágoston, akit a kaliforniai bortermelés atyjaként tartanak számon. 

   Napjainkra a cevapcici, a prsut, az olivaolaj, a tengerből kifogott friss halak, az utak mentén lévő grillezett bárányok mellett, a plavac mali is felkerült a horvát gasztronómia térképére. A helyiek szerint a későn érő fajta ott érzi jól magát, ahol tűz a nap, sziklás a talaj és a gyökérzetnek minden csepp vízért meg kell küzdenie. Nem is csoda, ha a plavac mali otthona az ország legszárazabb, legnapsütöttebb régiója, vagyis Dalmácia. Igazi szentélyének a Peljesac-félsziget Dingac és Postup dűlőit tartják, amik a keskeny földnyelv délnyugati részén fekszenek. Ráadásul az országban e két termőhely kapott elsőként /1961 illetve 1967/ eredetvédelmet. Különleges klímájának köszönhetően a lakosság főleg szőlő és olajbogyó termesztéssel, borkészítéssel, halászattal na meg az oly sok munkát adó turizmussal  foglalkozik. 

   A környező szigeteken is egyre népszerűbbé válik a plavac mali, így Hvar szigetén a Sveta Nedjelja, Zavala, Ivan Dolac, Brac-on pedig a Murvica dűlők is nagy hírnevet szereztek maguknak. Kóstolásunk során sajnos a régió első számú fehér fajtája posip nem került terítékre, de nyaralásunk alkalmával ezt is sikerült megízlelnünk. 

Rozic plavac mali 2015

   Fajtajelleges tiszta illatokkal indít. Érett áfonya, szeder, csoki, sok fűszerrel megbombázva. Tanninjai az idők során lekerekedtek. A közepes testű fűszeres bor, szeder, áfonyalekvár, fekete ribizli, kávé, csoki ízeit, szárított paradicsomos buké lengi körbe. Enyhén rebarbarás, medvecukros lecsengésű. 6+ pont

Matusko plavac mali 2019

   Epres, cseresznyés, málnás, áfonyás, szedres, fűszeres illatát erős vaníliafelhő burkolja körbe. Én ezt hordónak mondanám, de a helyiek szerint ez a különleges aroma, a délről fújó jugo szél partra hordott algájának köszönhető. A könnyedebb testű borban, ugyancsak átható az algás, vaníliás jelleg, amit áfonya, cseresznye, málna, fűszeres ízei kísérnek. 5 pont

Radovic Dingac plavac mali 2018

   Itt már egy vastagabb érettebb borról beszélünk, ami még mindig időt kíván. Szeder, áfonyalekvár, fekete ribizli, csoki, kávé, sok fűszerrel és fekete borsos jelleggel egészül ki. Alkoholban sincsen hiány, amitől picit likőrös jellegű. 6 pont

Radovic Dingac Reserva plavac mali 2016

   A szeder, fekete ribizli, áfonya, bors aromáiban, ha nem is annyira áthatóan, de itt is érezhető az algás vaníliás jelleg. Fekete bogyós lekváros testét élénk csersavak járják át. Fekete ribizlis, borsos, enyhén kesernyés rebarbarás lecsengésű. 7- pont

Vinarija Dingac Dingac Selekcija palavac mali 2012

   A Vinarija Dingac 1902-ben létrejött szövetkezet, ami közel 300 hektár szőlőjével és 330 tagjával a félsziget legnagyobb borászatává fejlődött. Mára a leghíresebb horvát pincészetek közé nőtte ki magát.

Illatában a hordó borsos, csokis fűszerei egyszerre keverednek a fekete bogyós gyümölcsök aromáival. A vastag testű, kerek borban szinte robbannak a borsos, csokis fűszerek, amiben egymás után jelennek meg a fajtára jellemző fekete ribizli, áfonya, szeder, kávé ízek. Irtózatosan hosszú fűszeres lecsengésében az enyhén kesernyés rebarbarás jelleg sem hiányzik. 8 pont

   Úgy gondolom ezzel a borral pontot tehettünk az este végére. Nem hiába választották meg kétszer a zágrábi borfesztivál legjobb borának.

Kunci