A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szlovénia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szlovénia. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. márc. 29.

A KisBécs portfólió kóstolón

 

Az 1985-ös osztrák borbotrány után az osztrák borok gyakorlatilag lekerültek a nemzetközi bortérképről. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig. Az alpesi ország borászai sziszifuszi munkával, tudatos minőségépítéssel másfél két évtized alatt visszaküzdötték magukat a világ élvonalába.

Mindegy, merre járunk a földkerekségen, a jelentősebb éttermek, borkereskedések kínálatából az osztrák borok szinte nélkülözhetetlenek. A kisebb bortermelő országok közül ilyen szintű sikersztorival egyedül Új-Zéland büszkélkedhet. Természetesen a két ország borstratégiája sokban hasonlít egymáshoz. Ezt tetézve, a korábbi bormarketinges, Willi Klinger hosszú és sikeres munkásságát követően 2020-ban az új-zélandi Chris Yorke-ot bíztak meg az ágazat irányításával, aki egy felfelé ívelő pályán menedzseli tovább az osztrák borágazatot. A szőlőterületek és a borfogyasztás csökkenése a nyugati szomszédunkat sem kerülte el, a prémium termékek eladásával viszont folyamatos növekedést mutatnak. A sógorék a borkészítésben magasra tették a lécet, ezért már a ház bora is nívót képvisel, nem beszélve a dűlős tételekről. 
A két ország márkaépítési profiljában a rengeteg hasonlóság mellet a különbségek is megfigyelhetők. Míg Új-Zéland borainak mintegy 90%-a elsősorban a sauvignon blanc exportra épül, addig Ausztriában a termelés 60–65%-a a hazai piacon talál gazdára. Ez a stabil belső kereslet komoly biztonságot jelent a termelők számára. Eleinte a szőlőültetvények harmadát kitevő zöldveltelinire építettek, amely mellé idővel más fajták is helyet követeltek maguknak. Eközben a Wachau borvidék zöldveltelinije és rajnai rizlingje világhírűvé vált, idővel pedig a farvizén Kremstal és Kamptal is szépen kiemelkedtek. Vörös fronton Burgenland Blaufränkisch (kékfrankos) bora kezdte meghódítani a nemzetközi borrajongókat. Mindezt tetézve, a stájer borvidék déli felénél a sauvignon blanc kúszott be a francia és új-zélandi társai mellé, és mára szinte kihagyhatatlanná vált a nemzetközi borpiacon.

Kis hazánkban sokáig az osztrák borok csak hírből voltak ismertek, mígnem Gombolai Attila társával a 12. kerületben 2015-ben megalapította a KisBécs reggelizőt és borkereskedést, amivel a hazai borfogyasztók is elkezdhettek ismerkedni az ottani csodákkal. Ezt követően a VII. kerületben 2019-ben Fiaker néven, borválasztékra építő, fine dining irányba húzó konyhával boréttermet nyitottak, amely pillanatok alatt hatalmas népszerűségre tett szert és 2020-ban a Wine Spectator a világ legjobb boréttermei közé választotta. Különösen a gazdag közép-európai borválasztékával hívta fel magára a figyelmet. A COVID sajnos őket is erőteljesen sújtotta, majd az újranyitást követően  Color Bar &Bistro néven, új lendületet kapva ismét virágzásnak indult a borbarátok körében. 


Az üzlet 2026-os Tavaszi Portfólió kóstolón több mint 200 bor várt bennünket Ausztriából, Szlovéniából, Szlovákiából, Horvátországból és Magyarországról. A mezőnyt természetesen az osztrák tételek dominálták, de így is átfogó stílustanulmányt kaptunk Közép-Európa borairól.

Az 1991-ben, a Fertő-tó melletti Golsban tevékenykedő Szigeti Sektkellerei gazdag pezsgőkínálatának szinte minden tagja legalább hároméves érlelésen esett át. A kínálat az olaszrizlingtől a zweigeltből készült Rouge de Noirs-ig terjedt, amelyek közül a helyi klasszikusnak nevezhető Grüner Veltliner brut pezsgő mutatta a legnagyobb harmóniát. A tipikus zöldfűszeres, vágott füves, citrusos, zölddinnyés, enyhén krémes, élesztős aromák, szikár test és közepes buborékok szépen harmóniában vannak egymással. 6+ pont

A zöldveltelini vonalon maradva az 1938-ban alapított, azóta is szövetkezeti formában működő Domäne Wachau 2022-es Ried Achleiten Smaragd tétele magáért beszélt. Füves, fehér gyümölcsös, zöldfűszeres, citrusos, jó savakkal bíró tétel, amely gyönyörű hordózáson esett át, ahol a fa körte-, barack- és csonthéjas jegyei szépen beépültek a szerkezetébe. Hosszú lecsengésű. 7 pont 

Ugyancsak a Wachau-völgyében gazdálkodó, 1898-ban alapított, ökológiai szemléletű Josef Fischer Pincészet Ried Kirnberg rajnai rizlingje kifinomultságával vívta ki nálam a tiszteletet. A körte, citrus, zöldalma, zöldfűszer és csonthéjas aromák mögött a petrolos jegyek is megjelennek.  Kerek testű bor, feszes savgerinccel, amely köré fehér húsú gyümölcsök, zöldalma, körte és barack ízei épülnek, mindezt pedig enyhe hordós, csokoládés világa teszi izgalmassá. Lecsengése nagyon hosszú és ásványos. 7 pont 


A szlovén Dveri Pax borászat története a 12. századi bencésekig nyúlik vissza és a Jeruzalem borvidékén működő pincészet különösen a šipon (furmint) tételeiről ismert, számomra mégis a 2015-ös reduktív rajnai rizlingjük volt a legemlékezetesebb. A közepes petrol mellett a zöldfűszer, körte, csonthéjas, citrusos illatok uralják. A szép savak a közepes testű bort gyönyörűen kiegészítik. Sok fajsúlyosabb társával ellentétben fiatalságot mutat. 6 pont 

Délkelet-Ausztriában, Stájerországban a Weingut Tement Ciringa Fosilni Breg 2015-ös sauvignon blanc-ját a rendezvény legjobb fehérborának tartottam. Ne feledjük, hogy a borászat a fajta nemzetközi nagymesterei közé küzdötte fel magát. Körte-, alma-, citrus- és zöldfűszeres illatok mellett egy krémes, olajos, szikár jegyek uralják. Korához képest fiatalos karakter bontakozik ki. Erős 7 pont.

A Fertő-tó Pannon erdei gyíkról elhíresült Andau mellett működő Zantho borászat ismét meglepetést okozott. Egy évvel ezelőtt ugyanitt a gyümölcsös zweigeltje hengerelt nálam, idén pedig a 2022-es St. Laurent Reserve bora. Az erőteljesebb hordóhasználat és a bogyós, piros gyümölcsös jegyek olyan harmóniát és lecsengést eredményeznek, amelyek bárki figyelmét kivívják. Egyszerre kerülnek összhangba az érett málna, meggy, fekete ribizli, szeder piros bors, a hordó csokoládés és ánizsos világával. Erős 7 pont. 

Köszönet a KisBécs csapatának a meghívásért! Egy olyan közép-európai boros utazás részesei lehettünk, ahol Ausztria diktálta a tempót, a többi ország pedig szépen kiegészítette a képet.

Kunci

2025. máj. 28.

Titokzatos fajta a mediterráneum kapujából!

 

Az utazás mindig felnyitja az ember elméjét. Egy rövidebb-hosszabb kiruccanás során új tájakat, kultúrákat, szokásokat, ízeket ismerhetünk meg. A világ számos vidékén jártam már, láttam hatalmas hegyeket, sivatagokat, trópusi pálmafás tengerpartokat, a tajga végeláthatatlan fenyőerdőit, legjobban mégis az Alpokért és az öreg kontinens mediterrán régiójáért rajongok. Nekünk, magyaroknak mindkettővel szerencsénk van, hiszen előbbi Ausztria keleti végénél ér véget, míg a mediterránum egyik kapuja, az Isztriai-félsziget, a határunktól alig néhány óra autóútra van. 


Az utóbbi földdarabot a fekvése és a kulturális egyvelege teszi különlegessé. Északról az Alpok, keletről a Dinaridák kezdődő nyúlványai zárják körbe, délről pedig az Adriai-tengeren felkúszó, a parti hegyeknek nekiütköző meleg légtömegek kellemes, mediterrán jellegű hatást varázsolnak. Az itteni klíma messze van a görögtől, még Dél-Dalmáciától is, némileg mégis beleszippanthatunk a Földközi-tenger jótékony életérzésébe. Kulturális jelenéről, örökségéről pedig szuperlatívuszokban lehet mesélni. A történelem során lenyomatukat hagyták a rómaiak, a velenceiek, az Osztrák–Magyar Monarchia, természetesen mi magyarok is, gondoljunk csak Abbáziára és Fiumére. A két világháború között Olaszországhoz, majd Tito nyugatosított, szocialista Jugoszláviájához csatolták, nem feledve a mostani két gazdáját, Horvátországot, valamint északon a csöppnyi területtel bíró Szlovéniát. Az északnyugati bejáratnál, Koperben már szabadon élő pálmafák, leanderek, olajfaültetvények üdvözölnek minket, nem beszélve a tenger felől fújó friss, sós szellőről. Ennek megfelelően a régió gasztronómiája is egyedi élményt nyújt. A frissen fogott tenger gyümölcsei mellett a sós tengeri levegőn szárított sonka, a pršut, a helyben termett olívabogyó és az abból sajtolt olívaolaj akár fel is tehetné az i-re a pontot, de a teljesség érzése még tovább fokozható. A jugoszláv időkből, Boszniából származó cevapcici sem ritka vendég a terítéken, és vélhetően az olasz hatásnak tulajdonítható helyi tésztaspecialitásról, a fuži tésztáról se feledkezzünk meg. Erre a fűszert a régióban található szarvasgomba adja, desszertnek pedig ott vannak a szabadon növő útszéli fügefák. Úgy gondolom az ínyenceknek néhány érett, lopott, édes füge sokkal nagyobb kulináris élményt nyújt, mint bármelyik cukrászdai remekmű. 

A tengerpart mellett a félsziget belsejébe is érdemes ellátogatni, ahol egy hegyekkel, hatalmas völgyekkel tagolt táján, parányi falvak, a terra rossa-n (vörös földön) olajfa- és szőlőültetvények gyakorta egymás mellett sorakoznak. Ha csak két célpontot kellene kiemelni, akkor mindenképpen Motovun várát, illetve a túrázás szerelmeseinek az igazi kihívást jelentő, 1400 méter magas, szinte falként emelkedő Učka Vojak csúcsát ajánlanám. Körpanorámájáról több mint 100 kilométeres körzetben elláthatunk, az Alpok hegyláncától Velencén át egészen a Lošinj-sziget déli csücskéig, miközben az Isztriai-félsziget háromszöghöz hasonló formája térképként rajzolódik ki előttünk.

Rövid írásommal épp csak megkarcoltam a régiót, hiszen nem esett szó a pulai amfiteátrumról, Rovinjról, Rabacról, a Lim-fjordról, Tito legkedvesebb helyéről, a Brijuni-szigetekről, melyek felsorolását és annak történelmi szálait hosszan lehetne ecsetelni. Végül, a kultúrához, a gasztronómiához, a túrázáshoz vagy a délutáni sziesztához párosuljon egy helyi ital, ami nem más, mint a friss, fehér, gyümölcsös, enyhén kesernyés, zöld fűszeres, minimálisan mentás ízvilágú istarska malvazija szőlőből készült bor. Ez olyannyira részese a helyi életérzésnek, mint Egerben a bikavér vagy a Balaton körül az olaszrizling. Maga a fajta a Görögországból származó malváziák rokonságába tartozik, és a termesztését annyira komolyan veszik, hogy Horvátország második leggyakoribb szőlőfajtájává vált. Igen terroir érzékeny, így különböző talajokon (mészköves, agyagos, terra rossa) más-más arcát mutatja, a legjobb minőséget viszont az utóbbin, vagyis a vörös színű, vasban gazdag terra rossa-n adja. 

Attól még, hogy a poreči székhelyű Vina Laguna borászat 600 hektárjával az Isztria legnagyobb pincészete, a 2023-as malvazija istarska borának 8 Eurós ár-érték, minőség aránya telitalálat. Szinte bármelyik nagyobb horvát szupermarketban megtalálható így, ha ráleltek erre az évjáratra bátran vigyétek haza, hűtsétek be és kóstoljátok meg. Zárásként nézzük mi rejtőzik a palackban. 

Közepes intenzitású illata citrusokkal, fehér húsú gyümölcsökkel, lime-mal, némi kesernyés körtével és nagy adag zöld fűszeres jegyekkel van megtarkítva. A testét egyáltalán nem mondanám vékonynak, inkább kissé viaszosnak, ettől még friss, filigrán arcát mutatja. Ízében a citrus, a lime, valamint a zöld fűszerek mellett körtés, csonthéjas, kesernyés, enyhén fehérborsos aromák jelennek meg. Mediterrán borhoz képest gyönyörű savgerinccel bír, a lecsengésében pedig némi menta is visszaköszön. Egy olyan körző, vonalzó bor, amit bármikor szívesen kortyolgatnék. 6 pont 

Kunci