5 napon át csörömpöltek Szegeden a poharak

 

Szeptember 13-án több mint száz pince képviseletében elrajtolt Szeged második legnagyobb boros rendezvénye a 11 Bor tér. Személy szerint a nagy testvér, a Borfesztivál hangulatánál jobban kedvelem. A telt ház ellenére, barátságosabb, élvezhetőbb, családiasabb a légkőr, amihez a kivilágított éjszakai Dóm látványa egyedülálló hangulatot biztosít. Így csörömpöltek öt napig a borospoharak, míg számításaim szerint úgy, 600-700 borból lehetett válogatni. 

Azért az öröm nem volt teljes, hiszen a nagy számban felvonult borászatok ellenére, számos hazai borvidék (Neszmély, Nagy-Somló, Bükk, Tolna), nem képviseltette magát. Azon, az unicum-nak nevezhető, kevésbé ismert, kistermelők hiányát is éreztem, akiknél egy másik stílusban lehet csiszolni bortudásunk. Olyanokra gondolnék, mint a Vulkanikus Borok Fesztivál tagjaira, a Somló-hegy ikonjaira, az Etyeki-borvidék pezsgőmestereire stb. Sajnos, a negatívumok itt még nem értek véget. Nem egyszer a stand alkalmazottjainak bortudása sem állt a helyzet magaslatán. Finoman fogalmazva, kérdéseimre egyszerűen vállat vonva reagáltak. Itt nem a bor erjedési, kémiai folyamataira lettem volna kíváncsi, inkább csak arra, hogy tudjanak néhány szót szólni a pincészetről, a kínált portfólióról. Igaz, ez nem szakmai közegnek tartott rendezvény, mégis több tucat borfanatikust emelhettem volna ki a tömegből. Lehet, elhamarkodottan írom, az áremelkedés a borárakat még kevésbé érintette, mint az ételekét. Az előbbinél is voltak azért extremitások. 400 Ft-tól a falig rugaszkodva, 18000 Ft-ig találkoztam dl árral. Hozzátenném, az utóbbinál, egy magyar vöröset kínáltak ennyiért. Azért ne legyünk elégedetlenek! Több helyen maga a borász, vagy szakmailag beavatott személyek töltögettek, akik több mint kielégítő választ adtak tudásvágyamnak. Nálam ez lenne a normális, de úgy néz ki, lassan már ez is inkább extra szolgáltatás lesz. 

Az öt nap alatt számos érdekes tétel került a poharamba. Nézzünk néhány különlegességet.

Gedeon rozé pezsgő 2019 

Az izsáki pezsgő becsületét visszaadó Gedeon Birtok méthode traditionnelle eljárással készült kadarka rozéjával indítom a sort. A 2019-es évjáratú, hagymahéj színű, érett csipkebogyó, friss cseresznye aromájú, kellemes savakkal bíró pezsgő, némi fűszeres, likőrös jelleggel zárul. Nagyon érdekes tétel. 5+ pont 

Ujvári irsai olivér 2023 

Szegediként, semmi féle képen sem szeretném kihagyni a város egyetlen borászatát, az Ujvári pincészetet. Azt kell mondanom, borászuk, Pintér Tamás az utóbbi 2-3 évben egy erőteljes pozitív változást indított el. Itt nem kell nagy aranyakra gondolni, inkább csak megbízható, tiszta, jól iható tételekre, amibe lehetősége szerint mindig próbál belevinni némi értékelhető csavart. Nézzük a 2023-as év első borukat. 

A pohár szájából csak úgy dűl a parfüm, citrusokkal, némi zöldfűszerrel megspékelve. Igaz még elég friss, de már érzékelhető a benne lévő anyag. Erőteljesebb savgerince köré szőlő, muskotály aromavilág párosul. Szépen magában hordozza a fajtajegyeket. 5 pont 

Medvebor Grizzling 2018 

A fesztivál legkisebb borászatának, a Medvebor mindig meglep valamivel. Alapítójáról, a bölcsész végzettségű Nagy Gáborról érdemes tudni, hogy korábbi nagymestere Fekete Béla bácsi volt és a Zalai-borvidék Csáford-hegyén több ősi fajtával foglalkozik. Ugyan ezeket most otthon hagyta, így esett a választásom erre a 2018-as olaszrizlingre. 

Illatában krémes, citrusos, érett fehér húsú gyümölcsös. Ízében vaníliás, enyhén csonthéjas, érett almás, némi körtés jegyekkel. Egy olyan fajtajelleges, jó savakkal bíró olaszrizling, ami még mindig jól tartja magát. Nem egy fröccsbor kategória. Hosszabb lecsengésében némi keserű ízt tapasztalok, amit nem tudok hova tenni, ettől még mindenkinek ajánlom. 5+ pont 

Tiffán pinot noir 2020 

Ede bácsi egy olyan legenda, aki még a nyolcadik X-et behúzva is aktívan részt vesz a mindennapokban. Tőle azt a fajtát választottam, ami nem való a legdélebbi borvidékünkre, de a Várerdő-dűlőbe ültetett pinot noir-ral mégis nagyon belenyúlt. 

Illatában szilva, érett meggy, sok fűszerrel némi csokival. Számban a piros bogyós gyümölcsök pattognak a nyelvemen, mindehhez egy vékony keretes, elegáns hordózás társul. Nem könnyű, nem nehéz és szép savakkal bír. Egy olyan elegáns aranyközépút, ami csak most kezd felnőtt korába lépni. 6 pont 

Fivérek chocolate merlot  2021 

A kóstolt tételek alapján a néhány éves múltra visszatekintő Szekszárdi borvidéken gazdálkodó birtok szépen muzsikál. Megtudtam, a chocolate merlot egy olyan klón, amivel egyedül csak ők foglalkoznak hazánkban. 

Már a neve is egy erőteljesebb tanninra utal, amire még rátelepszik egy markánsabb hordó, így meg sem lepődöm a kávé, csoki, szeder, fekete ribizli aromáin. Számban a medium plusszos pörkölés sajnos teljesen eluralkodik. Itt már a gyümölcsös jegyek alig érezhetőek.  3-4 év múlva szívesen visszakóstolnám. 6 pontot mindenképpen rávágok, de a hordóból visszavéve jóval nagyobb durranást lehetne belőle alkotni. 

 

Torma REM 2013 

Ez az a bor, amit nem tudok a helyén kezelni. Persze, a Torma testvérek melyik tétele értelmezhető könnyedén? 60% kékfrankos, 40% cabernet franc és 36 hónapot töltött kis fahordóban. Olyannyira ömlenek belőle a vad, fűszeres, erdei bogyós gyümölcsök, ami mellett a hordóhasználat szinte eltörpül. Erőteljes vaskos savgerince köré, szikár test párosul, érett meggy, szeder, fekete ribizli, csoki, vanília aromákkal megáldva. Kegyetlen hosszú lecsengésű. 10 éves korának szemernyi jelét sem érzem! Azt hiszem, vak teszten a többség rendesen mellé lőne az évjáratával. Legszívesebben 2033-ban újra elővenném. Ha nem lennének olyan savai akár 7 pontot is könnyedén rávágnék, így marad 6+ pont. 

Tokaj-Hétszőlő late harvest kövérszőlő 2018 

Lehet nincsen igazam, Tokaj nélkül mégis vétek lenne zárni a sorom. Most egy 2018-as késői szüretelésű kövérszőlőt választottam a Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtoktól. Ezt azért is tettem, mivel egy olyan ősi fajtáról beszélünk, ami a filoxéra vész előtt Hegyalja egyik meghatározó szőlőtőkéje volt . Sajnos a vész után eltűnt és csak a 90-es években került vissza. Jelenleg 43 hektáron termesztik. Idehaza ritkán készítenek belőle önmagában bort, akkor is inkább édes verzióban. 

Citrus, lime, zöld alma, fűszerek, némi ananász, fehér húsú szárított gyümölcsös jegyek szálltak a pohárból. Ízében nagyon friss jelleget ölt. Közepesen telt kortyában, jó sav cukor egyensúllyal bír. Idővel a cukor mégis átveszi az uralmat, de ez nem zavaró. Picit kesernyés a vége, és kellemes a lecsengése. 6- pont 

 Kunci

Néhány gondolat a 27. Szegedi Borfesztiválról

Már két hete befejeződött a legnagyobb vidéki szabadtéri boros rendezvényünk, a 27. Szegedi Borfesztivál, ezért úgy döntöttem írok néhány gondolatnyi utózöngét az ott látottakról, hallottakról, poharamba került borokról. Annak ellenére, hogy több mint 150 pincészet képviseltette magát, az időjárás nem volt kegyes a résztvevőkkel, sokak számításait esőáztatta napok húzták át, így ilyen napokon a standok egy része zárva is tartotta kapuit. Persze, a legelszántabb szegedieket ez sem zavarja, hiszen számos olyan elhivatott borrajongó él a városban, akiknek mindegy, hogy fúj a szél, vagy ömlik az eső, ők kitartóan csiszolják kóstolási tudásukat. 

Sajnos a változékony időjárás mellett én is kisebb betegségtől szenvedtem, szóval korlátozva tudtam csemegézni, ettől még több érdekes kincsre bukkantam. 

A hazai pezsgők forradalmában mi mással kezdhetném a visszaemlékezésem, mint egy buborékokkal teli gyöngyöző itallal. Ennek kapcsán indíthatnék Kreinbacherrel, Sauskával, vagy a fesztivál díjnyertesével, a 2019-es Gróf Degenfeld furmint extra brut-vel, mégis szembe mentem az árral, és a Kiskundorozsmán gazdálkodó Ujvári Pincészet 8 hónapot palackban töltött, citrusokkal teli, könnyed, kellemes, pirítós, élesztős aromákkal bíró, frissítően ható, rajnai rizlingből készült, 2022-es brut natur pezsgőjére esett a választásom.  Kevesen tudják, de ez nem csak egy pezsgő, hanem Szeged város első pezsgője!

A Balaton északi partján lévő vulkanikus altalajú Badacsonyi borvidékről mindenképpen kiemelem az Éliás Birtok 2021-es Fenn a Hegyen olaszrizlingjét. Telt, kerek kortyai, fehérgyümölcsös ízvilága, enyhén kesernyés, sós lecsengése szinte magával ragadja az ízlelőbimbókat.

A borvidék kapcsán a kéknyelű megkerülhetetlen téma, így egy 2019-es Borbély kéknyelű került a poharamba, sőt az a megtiszteltetés ért, hogy a bort maga a készítője, a 2020-as Év Bortermelője, Borbély Tamás mutatta be. Az ő szavait idézve, ̶ a fajtának idő kell  ̶  szerintem minden borbarát egyetért. Acélos savgerince, neutrális aromavilága lassan kezdi megmutatni oroszlánkörmeit. Ez teljesen igaz, a kora ellenére csak most kezdi felnőtt pályafutását.

Ásványos boroknál maradva „Isten ittfelejtett kalapján” a Somló hegyen gazdálkodó, amúgy a fesztiválon első alkalommal debütáló, Tornai Pincészet 2019-es Top Selection hárslevelűjét vétek lett volna kihagyni. A jó közepes testű bor, alma, hárs, méz, aromáival, szép hordóhasználatával, ásványos, hosszú lecsengésével, egyedülálló eleganciájával hívja fel magára a figyelmet.

A legegyedibb borra, Szeged egykori lakójánál, Nagy Gábornál, a Medvebor alapítójánál leltem rá, aki a Zalai borvidéken, a Zalaszentgrót melletti Csáford-hegyen kezdett bele a borkészítésbe. Alig másfél hektáron művel szőlőt, ezzel kiérdemelhette volna a rendezvény legkisebb borászatának díját, persze különlegessége nem ebben rejlik, hanem azokban a ritka, ősi, kárpát-medencei fajtákban, amiket ő a szárnyai alá vett. Be kell vallanom, az életem során számos ínyencséget töltöttek már a poharamba, de szerémi zöldet még soha. Azt se feledjük, határainkon belül mindössze 0,1 hektáron termesztik. Ugyan a bor a spontán erjesztés hatására nem erjedt ki teljesen, szóval egy félszáraz tétel, az értékéből ez mit sem vesz el. Enyhén fűszeres, picit sárgabarackos, mézes, légies, ízvilága, a maradék cukortól édeskés karaktere az egyik általam kóstolt aromatikához sem sorolható. 

A vörös posztra áttérve a Torma Pincészet 2019-as Nabucco pinot noir-ja megállásra késztetett. Azt kell mondanom, a Torma testvérpáros, Zoltán és Zsolt nem viccelnek. Olyan érett, nagytestű, hosszan érlelt tételekkel rukkolnak elő, amik mély nyomot hagynak az emberben. Sokaknak a Nabucco név kapcsán Verdi operája juthat eszükbe. Akik így gondolják, közel állnak az igazsághoz, mivel apjuk kedvenc operája volt, a bort pedig az ő tiszteletére készítik, másrészt a pinot noir idősebb Gál Tibor korábbi szavai ellenére „Eger a magyar Burgundia” még mindig számkivetett sorban van a borvidéken, és a névválasztásnál erre is próbálnak utalni. 

A fekete cseresznyés, érett meggyes, szilvás, borsos, fűszeres, csokis aromái, karakteresebb jellege már a szerényebb bordeauxi házasítások testével kacérkodik, mégis elegáns, fiatal arcot mutat. Hatalmas jövő elé néz! 

Varga Zoltán Gábornak, a Borpont vezetőjének köszönhetően egy igazi egyedi csodát ízlelhettem a Mátrából. A fiatal múltra visszatekintő Dominium Pincészet 2018-es Aragon tempranillo-ja rendesen mellbe ütött. Igaz, Villányban Gerééknél is megjelentek az első tempranillo palackok, de a két termőterület ég és föld, nem beszélve arról a meleg mediterrán klímáról, ahonnét a fajta származik. Spanyol társaihoz képest nincs benne az a mély, áfonyalekváros, csokis, dohányos ízvilág, ettől még óriási testű, viszont a savai révén némi északi stílus is belemászik. Termőterület ide vagy oda, kerek, egyedi tétel.

Az utóbbi időben a Vesztergombi Pincészet borsorában forradalmi változás ment végbe. Nem is csoda, ha Vesztergombi Csaba felkerült az Év Bortermelőinek listájára. A 2019-es Szent László Bikavérét kóstolva egyből felkaptam a fejem. Egyszerre telt és kerek, még a 24 hónapos kisfahordós érlelés után sem uralkodik a hordó rajta, ami mögött érett, konyakmeggyes, szilvás, borsos ízek húzódnak. Picit még simulnia kell, de már most is borzasztóan nagy Szekszárdi Bikavérről van szó. 

Köszönöm a borászoknak a sok beszélgetést és az információkat.

Kunci