A spanyolok tudnak valamit!

 

A januári, barcelonai utamon hazafelé "itt" a reptéren megakadt a szemem egy jó ár-érték arányú, 2012-es tempranillo és graciano házasításából készült Gran Reserva boron. Mivel bíztam Rioja és Lopez de Haro nevekben, ezért hamar megvásároltam, a napokban pedig megnyitásra került a 30 hónapon át amerikai, valamit francia barrique hordókban érlelődött cuvée. A bor még a legmerészebb álmaimat is felülmúlta. 

Mielőtt mégis megosztanám veletek ízélményeimet, nézzünk egy kis háttértörténelmet.  Minden 1941-ben, a Rioja borvidékén, Badaránban kezdődött, ugyanis ekkor született meg José Miguel Arambarri Terrero a borászat alapítója. Az 1950-es évek Spanyolországában a mezőgazdaság nem tartozott a legjövedelmezőbb munkák közé, ezért asztalosnak állt. Idővel, létrehozott egy jól menő asztalosműhelyt, majd belefolyt az építőiparba, amiből egy nemzetközi cég született.  A Baleár- és a Kanári-szigetek mellett, Mexikóban és Portugáliában is üzletet nyitott. 1989-ben belevágott a húsiparba, ahol főleg hosszan érlelt kolbászokat, sonkát készítettek. Sajnos, a gyárat eladták, de néhány évvel később, 2021-ben  ebből az üzemből került ki az ország legjobb Serranoja.

A nyughatatlan vállalkozó hosszabb piaci elemzés után, 1999-ben belépett a borászok világába. Rájött, hogy Rioja portfóliójának 90%-a kékszőlőkből áll, a fehérek közül egyedül a viura-t termesztik nagyobb mennyiségben, ezért 50 hektáron hazai, illetve nemzetközi fajtakísérletbe kezdett, amiből a  moscatel de grano menudo került ki győztesen. Ennek hatására elindított egy fehér lobbit, majd 2003-ban létrehozták  Valles del Sadacia OFJ-t, amely termőterületen csak megadott fehér fajtákkal lehet dolgozni és a borok 85%-nak Moscatel de Grano Menudoból kell készülniük. Röviden, megteremtette a borvidék fehér szívét. 

Felcseperedve, két fia is beállt a családi vállalkozásba, majd 2003-ban létrehozták a Vintae csoportot és szerte az országban pincészeteket alapítottak. Többek közt az ő tulajdonát képezi Riojaban, a Lopez de Haro, Toroban a Matsu, Ribera del Dueroban a Bardos, Navarraban az Aroa, sőt Le Naturel néven a natúr borok világába is erőteljesen belefolyt. Mindezen túl szerte az országban, egykoron kiváló minőségnek örvendett, mára elfeledett területeken földeket, ültetvényeket vásárolt, ahol az ősi spanyol fajtákat preferálja. 

Boromra visszatérve, a magyarok számára a jól ismert selymes, nagytestű tempranilloból, valamint az Ibériai-félszigeten is ritkaságszámba menő, csersavakban gazdag, sötét színű, lassan érlelődő gracianoból készült, amit Riojaban mindössze 600 hektáron termesztenek. A Lopez de Haro márkenév alatt jó ár-értékű, megfizethető borokat szerettek volna létrehozni. Ezt a bort kóstolva, erőteljesen sikerült.

Illatában dől belőle az amerikai tölgyfahordóból származó vanília, kókusz, csoki komboja, amik szeder, áfonya, némi ánizs, csöppnyi bőr jegyekkel egészülnek ki. Öregedésnek nyoma sincsen. Ízében olyan mintha 2 éves lenne, pedig 12. A közepes testű bor tanninjai még nem csillapodtak le teljesen, szépen eloszló savai élénken élnek benne. Ízében főleg szeder, konyakmeggy, kókusz, csoki, fekete és piros ribizli aromák, kellemes borsos fűszerekkel vegyülnek el. A lecsengése nem rövid, de nem is mondanám túl hosszúnak. 16 Euróért, több mint Best buy tétel! Vakon 6 pont, a korát tudva 7.

 Kunci

Barcelona "árnyék" borbárjában!

 

Még otthon, az út tervezése során fedeztem fel a szimpatikusnak tűnő Zona d’Ombra borbárat, ahova néhány pohár bor erejéig mindenképpen be szerettem volna térni. Ugyan, a nevének eredetéről (árnyékzóna) semmit sem tudok, viszont a Gótikus negyed egyik legeldugottabb csücskében fekszik. Csak hosszú keresgélés után találtuk meg a labirintusnak tűnő utcákban. 

A kóstolásra vonatkozóan komolyabb koncepcióm nem volt, inkább a meglepetés erejére bíztam magam. Az évek során azért némi jártasságot szereztem a spanyol borok terén, az ismeretlenségi tényező mégis nagyobb súlyt nyomott a latba. Voltam egy nagyobb szupermarketben, ahol négy, 10-15 méteres hosszú soron, csak helyi borok sorakoztak. Matsu-t, Lopez de Haro-t, egy nagyobb nevű sherry-t, cava-t, még el tudtam helyezni a fejemben, a több ezer tétel között mégis hamar elveszettnek éreztem magam. A hangulatosan kialakított borbár 20-25 nyitott palackjából, két fehér és két vörös került a poharunkba. 

Pazo Senorans, albarino 2022 

Elsőként Rias Baixas borvidékéről, a Pazo Senorans 2022-es albarino-ra esett a választásunk. A 22 hektáros családi pincészet Spanyolországban egy igazi ikon. Minden 1979-ben kezdődött, mikor Marisol Bueno férjével Javier Mareque-vel megvásároltak egy 8 hektáros birtokot. Eleinte csak szőlőt termeltek, majd 1989-ben letöltötték az első palackjaikat. A legfontosabb fajtájuk az albarino, aminek világszintű népszerűsítéséért Marisol Bueno oly úttörő munkát hajtott végre, amivel kiérdemelte az albarino királynője (Gran Dama, de Albarino) elnevezést. Ez a pincészet egyik reduktív alapbora, amit közel fél évet finomseprőn érleltek.

Enyhén citrusos, édeskés illatában a fehér húsú gyümölcsös jegyek, zöldes reflexekkel keverednek. Számban, közepesen telt, kerek ízek fogadnak, amiben a savak szépen belesimulnak a lágyabb érzetű testbe. A bor fehér eper, alma, barack, hámozott mandula aromavilágához, keserűen édeskés lecsengés társul. 5 pont 

Bodega Castelo de Medina VS, verdejo 2021 

Mivel nagyon szeretem a verdejo-t, ezért semmiféleképpen sem szerettem volna kihagyni a Castello de Medina 2021-es VS tételét. A Rueda szívében található, 180 hektáros borászatot 1996-ban alapították. A bor hat hónapos, reduktív seprőn tartás mellett, 3 hónapos, kis francia hordós érlelést is kapott.

Intenzív illatok szállnak a pohárból. Vágott fű, citrusok, zöld fűszerek, a hordó pirítós aromáival megáldva. Jó közepes, enyhén olajos teste, alma, barack, fehér bors ízekkel bír. Idővel, előtérbe kerülnek a barrique vaníliás, pirítós, fűszeres jegyei. A savai kortyról, kortyra folyamatosan lágyulnak, a fa érdes, enyhén keserű világa azért húz a számban. – 6 pont 

Bodega Querion, Mi Lugar 2019 

Gabriel Pérez, Bodega Querion alapítója jócskán meghaladta a korát. Mikor az 1980-as években a termelők vágták ki a szőlőket, ő Rioja magasabb, elfeledett, elhanyagolt területeire vonult és szőlőtelepítésbe kezdett. Mára beváltotta az álmaihoz fűzött reményeket, borai pedig nemzetközi szinten is elismertté váltak. A Mi Lugar 2019-es Gran Reserva nem egy könnyű tétel.

A 90% tempranillo, 10% garnacha házasítása egy olyan igazi, vérbeli Rioja, ami a nagykönyvben meg van írva. A 600-650 m magasról szüretelt alapanyagból készült bor, sűrű és intenzív illatokkal indít. Érett áfonya, szeder, csoki, kókusz, vanília aromákat érzek az orromban. Vastag, nagy testében a hordó még enyhén húz, mögötte azért megmutatkoznak a fekete bogyós gyümölcsök. Nagysága ellenére még mindig frissnek mondanám. Épp csak most lép a felnőtt korába. Végtelenül hosszú lecsengésű. 7 pont 

Zona d’Ombra, Solá natural 2021 

Végére egy Priorat-ból származó 2021-es natúr tételt hagytam. Egyszerűen csak a kíváncsiság vonzott, hogy az ottani természetes borkészítők mire képesek az ország egyik legjobb termőterületén. A bort amúgy a Solá Classic borászatban külön a borbár részére készítették.

A garnatxa, negra peluda, carinyena házasításának illatában egyből érezhető a kén mellőzése. A visszafogott illatok mögött szeder, meggy, fekete bors, csoki bújik meg. Ízében a csersavak még húznak, mégis lágy, fekete gyümölcsös aromákkal bír. A közepes testű, élénk savakkal bíró nedűt, a frissen kicsavart gyümölcsléhez tudnám hasonlítani, amiben az erdei bogyós gyümölcsök jönnek elő. Azt kell mondanom, az eddig kóstolt natúr borok közül a jobbak közé tartozik. 5 pont 

Kedden jövök a Cava-k világával! Folyt. köv.

Kunci

Telmo Roudríegez nyomában

   Telmo Roudríegez a spanyol borászok egyik fenegyereke. Rhone-völgyi és bordeaux-i tanulmányai befejeztével néhány évet Riojaban a nagy hagyományokkal rendelkező Remelluri családi birtokon dolgozott, majd 180 fokos fordulatot véve egy olyan egyedi borkészítésbe kezdett, amit előtte talán még senki sem csinált a világon.

   Az ország egykoron legjobb, s mára elfeledett dűlőit kutatta fel, vásárolta meg, hogy a helyi borászokkal karöltve hagyományt és modernitást ötvözve borokat készítsenek. Ezzel számos egykoron kiváló dűlőt mentett meg a kihalástól. 

   Rioja Alta-ból származó bakművelésű, tempranillo, graciano és garnaca fajtákból álló 2018-as Corriente névre keresztelt bora az egykori kategóriának /mindennapok jó bora/ állít méltó emléket. Az ország ezen régiójában szüretelnek a legkésőbb, ami a savak erejében is erőteljesen megmutatkozik. Mindezt az agyagos meszes terroire-ja csak fokozni tudja. 

   A pohárból fekete ribizli, szeder, cigánymeggy, csoki és dohány illatok szállnak, ami szellőztetést követően enyhén áfonyába vált át.  Erőteljes csersavai és savgerince mögött igazi ízkavalkád lakozik. Szeder, áfonya, fekete ribizli, aszalt meggy, fekete bors aromáit a hordó csokis ízvilága gazdagítja! Hosszú lecsengésű.

6- pont