A villányi Top 12-ből kettő

 

Sokan a villányi cabernet franc sztoriját Michael Broadbent 2000-ben elhíresült kijelentéséig („a cabernet franc a Villányi borvidéken új hazájára lelt”) vezetik vissza, ami azért nem teljesen igaz. Az 1980-as évek elején a Villányi Borgazdaság élére került Tiffán Ede hamar rájött a fajtában rejlő értékekre, ezért még az országos árhivatallal is vitába keveredett. Akkoriban az összes bort 80 forintos fix áron adták, ő pedig a kiváló minőségű cabernet franc-jáért 100-120 Ft-ot szeretett volna kérni. Hosszú vita és bíráskodás után 85 Ft-ot engedélyeztek neki.

Ez már történelem, viszont Ede bácsi tevékenysége a mai napig megsüvegelendő. Kevés olyan magyar borász van, aki akkora tapasztalattal bírna a fajtával kapcsolatban, mint ő, ugyanis már 1965-ben részt vett az állami gazdaság 100 hektáros cabernet franc ültetvényének telepítésében. Természetesen, az újkori cabernet franc megszületésében is (ami 2014-től Villányi Franc márkanévként került be a köztudatba) oroszlánrészt vállalt. Sajnos, a Villányi Franc útja azért nem volt zökkenőmentes. A mai felgyorsult világunkban 14 év igen hosszú idő, a szállóigévé vált híres mondat után pedig ennyi telt el az új brand megszületéséig. Azt a tényt se tagadjuk, hogy eleinte a minőségük sem volt mindig kielégítő, idővel mégis elindult egy lassú fejlődés.

Nem olyan régen sikerült kóstolnom a TOP 12 Villányi Franc-t, aminek stílusirányzatait a sokszínű szóval tudnám jellemezni. Sajnos, itt-ott még a zöldpaprika is megjelent bennük, a sorból kettő kifinomultságával és eleganciájával mégis kiemelkedett. Nézzük hát őket!

Riczu, Villányi Franc 2019

Közepesen telt, harmonikus, erdei bogyós gyümölcsös, fűszeres illatok szállnak a pohárból, amik szeder, érett cigánymeggy, aszalt szilva, csoki, fekete borsos jegyekben jelennek meg az orromban. Picit frissítő savgerinccel indít, a fűszerek pedig szinte ugrálnak a nyelvemen. A teste nincs túltolva, inkább feszes irányba megy, mégis elegáns. A hordó csokis világa rétegződve rakódik gyümölcsös aromáira. Számban fekete bogyós gyümölcsök, csoki, fekete borsos ízek uralkodnak. Sok társához képest vékonyabb, viszont eleganciában sokkal többet mutat. A lecsengése is gyönyörű.  7 pont

Bock, Esszencia Villányi Franc 2020

Illatában vanília köntösbe ültetett, feketebogyós gyümölcsök uralják, ami mögött szofisztikáltan fekete szeder, áfonya, csoki, érett szilva, valamint hordós fűszerek fedezhetőek fel. Számban nagy, de nem túlzó test fogad, amiben a hordó és a gyümölcsös jegyek gyönyörű harmóniában vannak a csokis, fekete borsos aromákkal. A végét pedig egy nagy adag vanília kerekíti le. Szépen simuló kortyai hosszú lecsengéssel végződnek. A régi Bock borokhoz képest hordóban visszafogottabb, dekoratívabb megjelenésű. + 7 pont

Kunci

Rögös az út! Lesz-e igazi sikersztori?

   Van egy szőlőfajtánk, ami már a filoxéra vész előtt gyökeret eresztett a Kárpát-medencében, sokáig kis bogyói és kevés termése miatt hányattatott sorba került, a szocializmusban túl jónak számított, míg mára a Villányi borvidék sztárja lett. Arról a cabernet franc-ról beszélünk, ami Bordeauxi borvidéken a cabernet sauvignon és a merlot mellett a kis testvér szerepét tölti be, Villányban pedig új otthonra lelt. Ehhez hosszú és keserves út vezetett, s remélhetőleg ennek a felfelé ívelő sztorinak még messze sincs vége.

   A történetünk az 1860-as években kezdődik, mikor egy angol orvos, Paget János, Erdélyben a Torda melletti Aranyoséresen bortermelésbe kezdett. A világlátott férfiú rosszallóan tekintett a kor elmaradott magyar bortermelésére, így egy francia tanulmányutat követően főleg bordeauxi fajtákra építve mintagazdaságot hozott létre. Munkássága a filoxéra járvány hatására hamar romba dőlt, a cabernet franc viszont, ha minimálisan is, bekerült a hazai bortermelés vérkeringésébe. 

   Az 1900-as évek elején a filoxéra vész utáni rekonstrukciók során, a fajta még a nagy hírű Teleki Zsigmondból is, apró bogyói és megbízhatatlan termőképessége miatt ellenérzéseket váltott ki. Komolyabb megjelenése a 60-70-es évek nagy szocialista szőlőrekonstrukciójának volt köszönhető. Szerte az országban közel 200 hektár szőlőt ültettek belőle, aminek több mint fele a Villányi borvidékre került. Adottságai a 80-as évek elején a Villányi Borgazdaság élére került Tiffán Edét oly lenyűgözték, hogy az új 6 hektáros cabernet franc ültetvényéről készült borért a magas minősége miatt, az akkori 80 Ft-os literenkénti fix ár helyett 100-120-Ft-ot szeretett volna kérni. Reform törekvései a kor szellemiségéhez mérten kemény ellenszenvet váltottak ki az árhivatalnokok szemében. Nem csak a magasabb árért, hanem a jobb minőségért is erős bírálatot kapott.  

 

   A fajta jelentősége 2000-ben, az angol borszakíró Michael Broadbent a Decanter-ben a villányi cabernet franc-ról szóló írásának hatására erősödött fel, aki szerint a cabernet franc Villányban új természetes otthonára lelt. Sajnos a helyi gazdák a hír súlyának jelentőségére lassan eszméltek, az eltékozolt évek pedig majd másfél évtizedet öleltek fel, mígnem 2014-ben létrehozták a Villányi Franc nevű brandet. 

   Azóta eltelt jó néhány szüret, a pincészetekből sorra kerültek ki a jobbnál-jobb cabernet franc-ok, a fogadkozások ellenére a várva várt siker, vagyis a gyors világhír elmaradt. Nem vagyok a magyar borok ellen, mégis a realitás talaján szeretek maradni. Aki tisztában van a nemzetközi piac szerepével, az tudja, a bor világpiacán sem baráti alapon működnek a dolgok. Villányi termelőinknek olyan versenytársai akadnak, mint Argentína, Kanada, USA, Olaszország, na meg a jól ismert franciaországi Loire mente. 

   A nehézségek ellenére legdélebbi borvidékünkön a munka folyamatosan zajlik, az eredmények meg szépen lassan szállingózni kezdtek. Az igaz, hogy a berlini, vagy a londoni borboltok polcairól, ha egyáltalán kapható, nem kapkodják a villányiak szuperborát, a nemzetközi szakértők mégis egyre szívesebben öntik azt poharukba. Amellett se fussunk el, hogy a világ legrangosabb boriskolájának a Master of Wine vizsgáján is előfordult, mint megfejtendő tétel.  

  Az utóbbi húsz évben a fajta hazánk borvidékein is jelentősen felértékelődött. A szőlővel beültetett területei majd háromszorosára, 1500 hektárra duzzadtak, amivel a világranglistán az előkelő ötödik helyet foglaljuk el. A Bikavér készítésénél a kékfrankos mellett szinte már kihagyhatatlan eleme, na meg a borászaink is szerte az országban egyre szívesebben foglalkoznak vele. Úgy gondolom a jövőben a kékfrankos mellett az egyik legfontosabb vörösborunk lehetne. 

   A mai alkalommal nem egy Villányi Franc-t, hanem annak kistestvérét, Kis Gábor sima 2019-es franc borát mutatom be. Alapborát egy olyan dimenzióba emelte, ami talán példa értékű lehet az egész világ számára 

   Illatában facsart szeder, fekete ribizli, szilva, áfonyalekvár aromái igen sok fűszerrel és étcsokival vegyülnek. Szikár testében, vad, mégis elegáns csersavai, szeder, kávé, fekete ribizli, áfonya ízeket adnak. Karakteres, mégsem túlzó a hordózása. Hosszú lecsengésében a fekete borsos fűszerek csak úgy táncolnak a nyelvem hegyén. Igen szofisztikált, csodásan elkészített bor. 6 pont