Ahol a terroir az úr! Rapid kóstoló a Somlón

Néhány napja rövid látogatást tettem a Somlón. A kellemes kora tavaszi időben
élénk élet fogadott. Méhektől zümmögtek a virágzó, illatozó gyümölcsfák, a trécselő
szőlőmunkások hangjait pedig messzire vitte magával a csípős szél.
Túrám során Barcza Bálinthoz és a Somlói Borok Boltjába tértem be egy-egy röpke kóstolóra.

Nagyon közel áll hozzám ez a vulkáni púp, ezért minden évben legalább egyszer ellátogatok ide, hogy még jobban elmélyedjek a helyi borok rejtelmeiben. Be kell vallanom, a világ számos borvidékén megfordultam, de ehhez foghatóval még sehol sem találkoztam.
Sajátosságát az egyedi terroir-ja adja, ami minden mást fölül is ír. Úgy gondolom Tokajt
megelőzve, itt készülnek hazánk legkarakteresebb fehérborai.

A Somlói Triumvirátus

“Isten itt felejtett kalapja"

Így írta le Vörösmarty az egyik útja során a hegyet. 

Mátyás király híres Fekete seregét is somlai borral bátorította.

A Habsburgok fiú gyermek utódlása miatt itták!

Fekete Béla bácsi egyszerűen csak unicumnak nevezte.

Ha még valaki nem tudná, a Somlón járunk. Úgy döntöttem, hogy a szüret végeztével körbejárom az ötmillió éves vulkáni hegyet. 

Gyermekkoromtól fogva sokat jártam itt, és az elmúlt évek során én is kialakítottam magamnak néhány hagyományt. Érkezéskor iszom egy kortyot a hegy lábánál lévő artézi kút vizéből, kötelező jelleggel elfogyasztok egy pohárka bort :-), majd megmászom a 432 m magas csúcsot, ahol lenyűgöző kilátás tárul elénk. Az Észak-Dunántúl egy jelentős része belátható a Kőris-hegytől egészen az osztrák határon fekvő Kőszegi-hegységig. Déli irányban a Somló testvérei, a Balaton-felvidék tanúhegyei is szépen kirajzolódnak.